Kari

Igen eljött december 24.
Jó Magyar szokás szerint ekkor el is mentem fát venni. Jó német szokás szerint viszont ekkor már minden faárus zárva volt...
Nna azért volt egy nyitva és egy gyönyörű, de annál ferdébb fa amit hazavihettem és kicsempészhettem az erkélyre, hiszen a fát majd a Jézuska hozza... Jobb lenne ha be is faragná, mert elég kegyetlen meló... és kopog...és erre a gyerek kijön... és kitalálhatom, hogy én lettem megbízva, mert a Jézuskának sok a dolga.

de azért Anya sütött bejglit is (ami nem repedt szét):

 

 meg volt minden ami szem szájnak ingere! Ajándékok (a távirányítású tűzoltóautónak én is örültem volna)

Eine kleine punk musik...

nem, ez nem a "télapó ittas", vagy egyéb karácsonyi punk klasszikus...

hanem igazi hegedűs punk zene...

Karácsonyi vásár ott...

Európa és talán a világ legrégebbi karácsonyi vására Strasbourgban van. Perszehogy megnézzük!!!

Egy óra az út szerintem! A GPS szerint 3 óra... na most akkor mi van? Aham, szóval nem ismeri Franciaországot. Mindegy, akkor ketten vagyunk, így nagy baj nem lehet :)

És valóban, hamar odaérünk,gond nélkül megtalálunk mindent, ez így túl könnyű, azt éreztem én is.
Ez a Francia város viszonylag nyitott, minden bizonnyal a történelmének köszönhetően, és elég sok mindent megtaláltunk Németül is kiírva.
De a vásár:

Nos ez már igazi, kapni mindent, meg még többet is, van színpad, amin nyekereg valami... szóval tényleg minden.

A házak díszítésével viszont kissé túllőttek a célon:

Én kicsi pónim, karácsonyi kiadás...

(kitömött)medve menni Strasbourg...

Shrek 98547. rész

Volt igazi klasszikus körhinta:

ha nem lett volna súlyhatár a körhintán...

Luca klasszikusabbat választott.

Meg Notre Dame, ahol Luca jól viselkedett és csöndben volt...

Gyújtottunk gyertyát is:
Luca-Anya, ezt miért csináljuk?
Anya-Ilyenkor azokra gondolunk akiket nagyon szerettünk, értük gyújtjuk a gyertyát.
Luca- Anya én téged szeretlek, érted gyújtok gyertyát!

Irány haza, GPS nélkül sötétben. De semmi gond északra megyünk, így az egyetlen autópályán Párizzsal ellentétes irányba, ez egyértelmű! Hát nem, Párizsnak arccal kellett volna, de ez 20 kilóméter és (oda-vissza) 2 baleset és torlódás után már nyilvánvaló lett.

Éjszaka azért hazaértünk...

Karácsonyi vásár itt...

Szóval karácsony, vásár, mindenszép.

A helyi forgatag a város főutcájára koncentrálódik és szemben az otthon megszokottal gyakorlatilag alig lehet valamit venni... ellenben tele van forraltbort/puncsot/rövidet áruló faházakkal és gyerekjátékokkal.

Luca a körhinták és kis óriáskerék (ennek így van értelme?) bűvöletében, mi pedig egy forraltbort markolászva sétálgatunk fel és le, várva a Nagyszakállú érkezését. Mert az öreg minden este elnéz ide a városba. berepül szánján a tér fölé beszél valamit, amit szerintem senki nem ért, van még egy két Ho-Ho-Ho majd begyújtja a rakétákat a szarvasok mögött és megy is tovább.
Gyerekek élvezik, szülők kevésbé, ahogy tapossák egymás lábát, emelik magasabbra gyerekeiket... de egyszer azért tényleg nagyon jó.

Az egyetlen gond, hogy egyik ilyen sétánkról Luca vörösen jött vissza. Az új, jó márkájú, kifejezetten antiallergén öblítő olyan allergiás bőrreakciót váltott ki Nála, hogy utána ha csak hozzáért valamihez, ami ezzel lett kiöblítve, rögvest piros pöttyös lett! Ez volt ez első, és az utolsó antiallergén öblítő amit vettünk...

Szerencsére azt mondták nem ér el ide Xavér

Szerencsére azt mondták nem ér el ide a Xavér (a vihar, nem az orgonista)

Szerencsére azt mondták...

Szerencsére biztos nem emiatt dőlt ki az a rengeteg fa az erdőben (egyik pont a ház mellé).

Szerencse!

???

Azt hittem a 3. emelet, tetőtér azt jelenti, hogy soha nem fogok látni senkit az ablak előtt sétálni...

Tévedtem.

gumis

Téligumi = kell!

Ez egyszerű és logikus. Viszont itt simán gumit nem nagyon találni, csak felnivel együtt.

Azért kinéztem szépet/jót. Sajna a megbeszélt időpontra a kedves eladó végül már eladta a gumikat... még szerencse hogy előtte felhívtam, hogy korábban mennék.

De végül találtam, jó minőségű volt és olcsó... az eladót a telefonba kevésbé értettem, de készségesen felajánlotta, hogy beszéljünk szerbül, oroszul vagy ukránul. Maradt a német.

A gumikat sajna csak egy benzinkúton vehettem át előre megbeszélt, majd még egyszer megerősített időpontban.

A gyomrom kicsit furán viselkedett, amikor mentem a gumikért, nem igazán tudtam mire számítsak. Aztán jött egy kis nyikhaj gyerek, hozta a gumikat (szépek-jók), de hamarosan begördült egy sötétített üveges kocsiban a főnök...olyan vajda szerű lehetett. Tekintélyt parancsoló: Sötét bőr, iszonyat nagydarab (hájas), rengeteg fux, stb... persze cigizik (a benzinkúton) de senki nem mer rászólni, mindenki csak tisztelettel köszön Neki aki meglátja... ismert embertől vettem gumit

Nagyon sokféle, nagyon jó állapotú gumijuk volt, viszonylag olcsón. Úgyhogy nem kértem papírt az eredetéről (féltem, hogy egy lófej, vagy meg rosszabb ló testrész mellett ébredek reggel).

Végül lecseréltettem a kerekeket, de véletlenül egy rossz nyárit pakoltunk be a csere után, úgyhogy még egy kör a szervizbe, majd még egy, mert nem a rosszat vittem vissza...

kollega

van egy kollegám, ma láttam először.

Fél karja van és magának sodorja a cigit.

Le a kalappal!

Sanyi-bá

Igazából igazságtalan voltam Sanyi-bácsiékkal.

Hihetetlen sokat segítettek és nagyon aranyosak voltak. Mindig megkaptuk a lakáshirdetéses mellékleteket a helyi újságokból. Sütöttek sütiket nekünk, és mindenben megpróbáltak segíteni (pl. a bepakolásban). Búcsúzóul kaptam egy jó korsó sört (a korsót ajándékba), Luca meg azt a takarót kapta meg ami a beköltözésnél kinézett magának és ölelgetett.

Azért hiányozni fognak!

Lakast keresünk

Fiatal pár, kisgyerekkel, kutyával.

Minden szép és jó, de szinte lehetetlen...

Bar a Főbérlő bácsi (nevezzük Sanyi bá-nak) igazan nem panaszkodott, de azért látszott rajta, hogy néha szeretné a pincéjét és a garázsát használni... vagy legalább az egyiket. Szóval kerestünk, találtunk. Lakás, de megfelelő, szép, jó környék (pont az erdőre néz) és meg igazan messze sincsen az egyetemtől. A tenyérnyi pókokat leszámítva tényleg egész lakájos.

Innen már csak a beköltözés maradt, meg a bútorok. Na ez volt a nehezebb rész, egy személygépkocsival áthozni amit egy telibe pakolt teherautó hozott, és ezt fel a harmadikra. Hogy mennyi az annyi? 3 szekrény, 1 ágy, 1 kis-komód és 54 doboz... Megtörtént, és még a rendelt bútorokat is össze tudtam rakni, bar néha elvesztettem a fejemet amikor azt sem láttam a szabásminta... vagy útmutató... vagy mi mit akar jelezni... MIIIIT? HOVAAAA? De legalább néhány új káromkodást is kitaláltam!

Pláne a lámpák felszerelésénél, mivel a nappali feliratú biztosítékok lekapcsolása után ereztem, hogy a csillár sajna valaki szerint nem a nappalihoz tartozik. Felvillanyozó felismerés volt.

Megvan, készvan, bent vagyunk!

bürokrácia

Na az van!

Persze nem olyan rossz, de azért van.

Először is a munkáltató mindent tudni akar. Nem csak a születési anyakönyvi kivonatom kell, meg az ilyen-olyan számaim, de meg egy Nemet-Magyar közös rendezésű erkölcsi bizonyítvány is (csendben jegyzem meg azt a kb. 80 órát, amit a Németeknél töltöttem, nem a bűnözésre fordítottam).

Bejelentés és erkölcsi igénylés irány a tanácsháza, ahol... igen, lefagyott a szerver, tehát holnap újra itt. Akkor mar minden ment mint az ágyba. Persze ez az első átmeneti szálláson volt, azután meg a másikon is meg kellett tenni. Adószám igénylésnél egyszer elhajtottak, másodszor viszont a 100 méteres síkfutás világrekordja alatt egy másodperccel kézhez kaptam az adószámom... ennyi.

Biztosítás viszonylag gyors volt, viszont a bankszámlanyitás mar egy kicsit nehezebb. Csak a lakóhely szerinti legközelebbi banknál tehetem meg, oda is időpontot kellett foglalni. De azért ez is meglett és a bankos fiú meg is örvendeztetett azzal, hogy a szemelyi igazolványom kiállító hatóságaról annyit kérdezett: 

"this is the same as the okmaniiroda"?

az, hogy szebbet ne mondjak. Mellesleg az egyetlen ügyintéző volt, aki Németen (esetleg francián) kívül más nyelvet is beszelt. De van bankszámlám, ami azért is fontos, mert semmit, azaz semmit nem rendelhetek meg enélkül. Sem netet, sem lakásbiztosítást, sem... sem!

A HR-nek minden kell, az egyetemi, a tanszéki és a mittudoménmilyen vezetés is akar majd mindenből még egyet... vagy másikat. Szóval küzdök a hivatalokkal...

Utazás (a koponyám körül)

Tehát Németország.
Pontosabban Saarbrücken!

Eldöntöttük, becsomagoltunk (mindenkinek kösz a segitséget), de az albérlet, nos az nem jött össze. Viszont lett egy jófajta átmeneti lakás, így mégis neki tudtunk indulni. A többit majd intézzük kint.

Az úttal alapvetően nem volt baj, megaludtunk Sankt Pöltenben, és reggel nekiestünk az út hátralevö részének. Bírtuk, mindenki jól volt.

Talán csak egy "apró" ijedelem történt, amikor is az autopálya szélén megláttuk a dolgainkat szállito teherautót állni, bal hátso kerék nélkül... De csak előre nézz, ne hátra, meg azért itt tolatni sem célszerü, továbbot intettünk. Majd bevárjuk Őket a lakásnál.

A lakásnál, ami gyönyörű volt... nagyszüleinknek legalább is biztos tetszett volna, minket a sirás fojtogatott. Egyrészt teljesen berendezett, másrészt bár sok nagy szekrény van, minden tele, így még a ruháink is alig férnek el. Harmadrészt "izlésesen" aranyos mütyürök mindenfele... a porcelánoktol a mű virágokig minden... Kb. annyi dolog fért el a lakásban, amennyit a kocsival magunkkal hoztunk... és a teherautó meg várat magára.

Kicsit puhítottuk a főberlőket, hogy hát igen, kicsiket több dolgot hoztunk. Hát szerintük nem baj... szerintünk meg de.

Amikor befutott a teherautó akkor nem tudtam hova kapjak. A főberlő bácsit mossam fel a földről, vagy esetleg segítsek pakolni? Végül inkább segítettem és pár perc... óra alatt megtöltöttük a lakást, a Bácsiek pincéjét valamint a garázsukat is. Jeee-jeee-jeee

De jól fogadtak (főleg mikor mondtam hogy ezt hamar eltüntetem), aranyosak voltak, meg pezsgőt is kaptunk az érkezés örömére.