Minden szép és jó, de szinte lehetetlen...
Bar a Főbérlő bácsi (nevezzük Sanyi bá-nak) igazan nem panaszkodott, de azért látszott rajta, hogy néha szeretné a pincéjét és a garázsát használni... vagy legalább az egyiket. Szóval kerestünk, találtunk. Lakás, de megfelelő, szép, jó környék (pont az erdőre néz) és meg igazan messze sincsen az egyetemtől. A tenyérnyi pókokat leszámítva tényleg egész lakájos.
Innen már csak a beköltözés maradt, meg a bútorok. Na ez volt a nehezebb rész, egy személygépkocsival áthozni amit egy telibe pakolt teherautó hozott, és ezt fel a harmadikra. Hogy mennyi az annyi? 3 szekrény, 1 ágy, 1 kis-komód és 54 doboz... Megtörtént, és még a rendelt bútorokat is össze tudtam rakni, bar néha elvesztettem a fejemet amikor azt sem láttam a szabásminta... vagy útmutató... vagy mi mit akar jelezni... MIIIIT? HOVAAAA? De legalább néhány új káromkodást is kitaláltam!
Pláne a lámpák felszerelésénél, mivel a nappali feliratú biztosítékok lekapcsolása után ereztem, hogy a csillár sajna valaki szerint nem a nappalihoz tartozik. Felvillanyozó felismerés volt.
Megvan, készvan, bent vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése