Persze nem olyan rossz, de azért van.
Először is a munkáltató mindent tudni akar. Nem csak a születési anyakönyvi kivonatom kell, meg az ilyen-olyan számaim, de meg egy Nemet-Magyar közös rendezésű erkölcsi bizonyítvány is (csendben jegyzem meg azt a kb. 80 órát, amit a Németeknél töltöttem, nem a bűnözésre fordítottam).
Bejelentés és erkölcsi igénylés irány a tanácsháza, ahol... igen, lefagyott a szerver, tehát holnap újra itt. Akkor mar minden ment mint az ágyba. Persze ez az első átmeneti szálláson volt, azután meg a másikon is meg kellett tenni. Adószám igénylésnél egyszer elhajtottak, másodszor viszont a 100 méteres síkfutás világrekordja alatt egy másodperccel kézhez kaptam az adószámom... ennyi.
Biztosítás viszonylag gyors volt, viszont a bankszámlanyitás mar egy kicsit nehezebb. Csak a lakóhely szerinti legközelebbi banknál tehetem meg, oda is időpontot kellett foglalni. De azért ez is meglett és a bankos fiú meg is örvendeztetett azzal, hogy a szemelyi igazolványom kiállító hatóságaról annyit kérdezett:
"this is the same as the okmaniiroda"?
az, hogy szebbet ne mondjak. Mellesleg az egyetlen ügyintéző volt, aki Németen (esetleg francián) kívül más nyelvet is beszelt. De van bankszámlám, ami azért is fontos, mert semmit, azaz semmit nem rendelhetek meg enélkül. Sem netet, sem lakásbiztosítást, sem... sem!
A HR-nek minden kell, az egyetemi, a tanszéki és a mittudoménmilyen vezetés is akar majd mindenből még egyet... vagy másikat. Szóval küzdök a hivatalokkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése