Pontosabban Saarbrücken!
Eldöntöttük, becsomagoltunk (mindenkinek kösz a segitséget), de az albérlet, nos az nem jött össze. Viszont lett egy jófajta átmeneti lakás, így mégis neki tudtunk indulni. A többit majd intézzük kint.
Az úttal alapvetően nem volt baj, megaludtunk Sankt Pöltenben, és reggel nekiestünk az út hátralevö részének. Bírtuk, mindenki jól volt.
Talán csak egy "apró" ijedelem történt, amikor is az autopálya szélén megláttuk a dolgainkat szállito teherautót állni, bal hátso kerék nélkül... De csak előre nézz, ne hátra, meg azért itt tolatni sem célszerü, továbbot intettünk. Majd bevárjuk Őket a lakásnál.
A lakásnál, ami gyönyörű volt... nagyszüleinknek legalább is biztos tetszett volna, minket a sirás fojtogatott. Egyrészt teljesen berendezett, másrészt bár sok nagy szekrény van, minden tele, így még a ruháink is alig férnek el. Harmadrészt "izlésesen" aranyos mütyürök mindenfele... a porcelánoktol a mű virágokig minden... Kb. annyi dolog fért el a lakásban, amennyit a kocsival magunkkal hoztunk... és a teherautó meg várat magára.
Kicsit puhítottuk a főberlőket, hogy hát igen, kicsiket több dolgot hoztunk. Hát szerintük nem baj... szerintünk meg de.
Amikor befutott a teherautó akkor nem tudtam hova kapjak. A főberlő bácsit mossam fel a földről, vagy esetleg segítsek pakolni? Végül inkább segítettem és pár perc... óra alatt megtöltöttük a lakást, a Bácsiek pincéjét valamint a garázsukat is. Jeee-jeee-jeee
De jól fogadtak (főleg mikor mondtam hogy ezt hamar eltüntetem), aranyosak voltak, meg pezsgőt is kaptunk az érkezés örömére.
Ésakkor mostmár írogatsz, vagy ez egyetlen "bejelentkezés" volt?
VálaszTörlés