Rheinfal

A hétvégi kiruccanàsunk a Rajna vízeséséhez vezetett.

Ez most rövidebbre sikeredett mint múlt heten, pláne messze nem tartogatott annyi kanyart, viszont nem kevesebb szépséget.

Luca természetesen most először gondolta úgy, hogy nézelődik, és nem alszik az úton, nem úgy a parkolóban. Amint begördültünk, rögvest elnyomta az àlom, úgyhogy kicsit meg elmolyoltunk a kocsi korul mire rávettük magunkat az ébresztőre. összeszoruló gyomorral, és felmelegített ebeddel ébresztettük a Kishölgyet, aki Hàla Istennek jó kedveben volt.  Bedobta az ebedet és indulhattunk is. Belépő olcsó, a körbe épített létesítmény modern, tiszta és minden igényt kielégít.

Dehàt akkor maga a vízesés, az Erika által lőtt tábláról:

23x150 m, 14-17 ezer éves és persze a kis vízhozamú időszakban mentünk.  De persze így utólag belegondolva ha ez a kis vízhozam akkor nem biztos hogy nyár közepén szívesen mennek oda:

Es közelebbről.

Az egész vízesés korul minden szépen ki van építve, de mindez úgy, hogy jól illeszkedjen a környezetbe. A panoráma liftet (az mondjuk nem illeszkedik a természetes látképbe) nem próbáltuk ki, mivel Luca mindenképpen gyalogolni akart, mind a 354936 db. lépcsőfokot megmászni. Hajóra meg azért nem ültünk, mivel csak áprilistól jár. Ennek kicsit örültem is, mert Luca minden mozdulatánál a gyomromba mart valami... Persze O meg bohóckodott tovább. Szóval ide lehet kimenni hajóval és jól lefotózni (a nagy vízhozamú időszakban) a folyót.

 A környék szépségeiben meg egy ideig gyönyörködtünk.

 Aztán eljött a játék ideje. Luca egyből megrohamozta a homokozót és birtokba is vette.

Végén meg benéztünk az ajándékboltba, ahol Kiscsajt elcsábította egy plüss tehén hátizsák (igen az), engem meg majdnem egy bicska. Valami 1500 funkciós, ezen okból kifolyólag több mint fél méter vastag bicska volt (zsebkés?), potom 250 ezer forintnyi frankért :)

Luca hazafele sem aludt, úgyhogy rekord-közeli 15 perc alvással húztuk ki a napot (és semmi nyűglődés).