2011. június 3., péntek

nyaralás - 3

Ma Velencébe mentünk. Ismét csak részeiben hagyatkozva a csoda navigációra, úgyhogy sikerült odatalálnunk.
Egy Fushina nevezetű helyről indult a hajó át, de sajna pont lekéstük az óránként járó hajót, így körülnéztünk... nem kellett volna, mert bár van kemping, hajó, stb., de a környék az ipari és koszos.

Mindegy egyszer csak megérkezett a hajó, és a sok birka a babakocsit kerülgetve, azon átlépve, vagy éppen arra rá, tülekedett, hogy le ne maradjon róla. Mindenesetre betömörültek elénk és csodálatos módon végül fel is fértek... mint ahogy mindenki, sőt a babakocsival mi is. Meg ülőhely is jutott...

Aztán indulás és jó félóra utazás után érkezés Velencébe, a Zatterrere. Közben megnéztük a helyi benzinkutat:



Elindultunk rögvest az akadémia irányába, csak azt felejtettük el, hogy Velence pont azoktól a dolgoktól csodalatos, amik miatt nem lehet akadálymentesíteni... De hónom alá a babakocsi, vagy időnként Erikával ketten emelve vittük lépcsőről lépcsőre, hídról hídra. Kiscsaj nagyon élvezte a sok vizet körülötte, a sok embert, a forgatagot. Átmentünk az Accademia hídon, és irány a Szent Mark tér. Itt kicsit fellélegeztünk, a kis utcák és a rengeteg turista után kiérve a nagy térre.

csúcsforgalom


Körbenéztünk, és a kisebb utcákon, rejtett sikátorokon át elindultunk vissza a hajóhoz. Pár eltévedés után (nem, nem vettük elő a GPS-t) visszaértünk és hamarosan megérkeztek a birkák is.




Még a hajó érkezése előtt, kiálltak a mólóra, rögtön az 5 nyelven íródott "Kérjük ne álljon ide a hajó érkezéséig" tábla mellé. Aztán az érkezők kiszállása közben megpróbáltak feljutni a hajóra, és ismét sikerült felférniük... mint mindenkinek, hiszen visszafele a hajó max 10 %-ban volt tele...



Fushinan(-ban) visszaszálltunk a kocsiba és irány Lido di Jesolo, hogy egy kicsit fürödhessünk a tengerben is.
Luca teljesen el volt ájulva a tengertől. A sós vizet csak úgy nyomta be (sóhiány?) és sarazott sokat. De sajnos menni kellett vissza, hiszen lassan beesteledett.



Persze közben megtaláltam az igazi nekem való szállodát:



Még egyszer bepalizott a GPS, és a nem létező úton le kart vinni, de hat az továbbra sem volt ott, úgyhogy ismét egy kellemes 40 km-es kitérővel visszajutottunk a szállodába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése