A város több szintes, hihetetlenül szép sziklák között terül el, és össze-vissza át van vágva hidakkal. Magasak, alacsonyak, több szintesek...
Először a szent Miklós székesegyházba mentünk, ami a befejezetlen tornyáról híres.
Belül a sírbatétel egyszerűen lélegzetelállító, de az egész templomot valami nagy elegancia és komorság lengi be.
Aztán elsétáltunk a városházához, amellyel szemben áll egy öreg hársfa. a történet szerint a murteni csata után egy katona elfutott Fribourgig, megállt itt annyit mondott "győztünk" összeesett és meghalta magát. Furcsa, volt egy kis Deja vu érzésem valami görög párhuzamra hajazva.
Elsétáltunk a berni hídig, ami egy fedett fahíd, gyakorlatilag alig szélesebb egy kocsinál, de gyalogos és buszforgalom is van.
Volt itt még egy fura dolog... Egy angyal, pókhálóba gabalyodva, és a pók...
Még meglátogattuk a Murteni városkaput, amiben belül állítólag az Alpesi klub tagjai gyakorlatoznak... hogy ez mit takar azt nem tudom, feltételezem falmászást... vagy piálást. Ez a második szimpatikusabb és bizonyos mértékig hasznosabb is, hiszen közel a Bernát hágó, és ha az ember összeakad egy lelkes Bernáthegyivel, aki meg akarja tömni a hordójából rummal, jó ha kellőképpen kigyúrt az ember mája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése