Találtunk jó kis parkolót, hát menjünk sétálni. A tó gyönyörű volt bár igen hideg a környék.
Ittunk jó kávét is, és találtunk egy egész helyes kis játszóteret.Ahol Luca rohangászhatott. Majd a homokozóban szembe jött velem a (csupa nagy betűs) IGAZI játék! Egy kézzel irányítható markoló, amivel a homokozó homokját lehetett innen-oda pakolni!!! Egy gyors akcióval szétzavartam az ott lévő gyerekeket ééés kipróbáltam! Hát Isteni volt... hogy ilyen otthon miért nincs? :)
De a lényeg: Luca összehaverkodott Josephinnel, akivel játszottak is jó sokat
Végül úgy döntöttünk, megyünk tovább a tó körül.
Kocsiba beszállunk, elindulunk... megállunk, anyázunk, tolatunk, kiszállunk, fejünket fogjuk, szitkozódunk...
Kerék lapos, ez nem jó (de nem az autópályán durrant el, ez jó). Kerékcsere előtt egy teszt, felpumpálom a kereket. Csodák csodája megy... hát induljunk el a hátsó kis utakon hazafelé, lássuk meddig bírja. Nos az ok, hogy az autópályát kihagytuk, de azért a hegyi utak sem jobbak... 1 km alatt három 180 fokos visszafordító kanyarral... egy élmény volt. De a lényeg: hazaértünk. Kibírt 90 km-ert a gumi.
Otthonról telefon Brigiéknek hogy mitévők legyünk. Feri ötletelt, megnéztem, nem nincs a gumiban szög, sőt a szelep sem ereszt. Most ez x-akta, mágia, vagy kellemetlen emberek leeresztették viccből?
makoló kell. ennyi :).
VálaszTörlés