Lássuk a medvét!

Vasárnap elmentünk Bernbe, a medvék földjére... Érdemes megemlíteni, hogy a városban a berni németet beszélik, ami a svájci német egy nyelvjárása... kösz!
Mivel Bern város/kanton címerállata a medve, így ott minden erről az állatról szól.

De szép sorjában:

Szóval az úton megint elment a nyomás a kerékből, így egy kellemes pumpálás után érkeztünk meg a fővárosba. Parkoló persze a nevezetességek közelében kevés, de így is sikerült valahogy megállni a Nydegg híd egyik végében és irány a medveverem.

A város közepén, az Aaru partján ugyanis medveverem van, két kicsivel, anyuval és apuval. Persze apuka agresszív jelleme miatt szeparálva van (a mézes málna pálinka... gondolom).

Szóval a medvekaland után felmentünk a rózsák kertjébe (fel... magas, meredek, babaverda...), ahonnan az egész város látszik. Emellett maga a kert is gyönyörű, bár a márciusi időpontra tekintettel, a rózsák látványa elmaradt (esőnap júniusban). Viszont a szokásos nárcisz-krókusz-hóvirág kombináció mindent beborított.

Aztán irány lefelé (le... mély, meredek, babaverda...). Elmentünk a belvárosba sétálni. Láttuk a híres óratornyot/városkaput, sétáltunk a szobrok között, majd lementünk a partra (le... mély szerpentin, meredek, babaverda).

Itt valami furcsa, a folyóból leválasztott helyet láttunk. Valószínűleg strand lehet ott nyáron, mivel a folyó kékebb, tisztább mint bármi, amit eddig láttam. Vagy csak az árvíz megelőzésére, mivel a folyó szinte a sétánnyal egy szintben folyik.

Aztán már csak fel a kocsihoz (fel... 1500 lépcső, meredek, babaverda... a képen már félúton vagyunk) és irány haza.

A kerékkel persze megint semmi gond, úgyhogy most van az, hogy nemértem!