die drey scheenschte Dääg

Mivel szerda reggelig nem sikerült megszabadulni az összes konfettitől, úgy döntöttünk kimegyünk a zárófelvonulásra is.
Luca alvásidejében indultunk, így Őt mar az elején elnyomta az álom. Nem láthatta, hogy az egyik bringóhintós (szerintem a Margitszigetről nyúltak le) Waggins leugrik, odasettenkedik a babakocsihoz és egy plüss fókát csempészik bele, majd elsomfordál. Az odasettenkedik kitétel persze erősen idézőjeles, mivel fapapucsban volt...

Aztán megint belekeveredtünk a forgatagba, ahol egyre másra jöttek a felvonulók. Most hogy egy másik helyet találtunk, újabb csoportokat nézhettünk meg. Ezen a részen nagyon sokan (három csoport is) megemlékeztek a városi gyermekkórház felújításáról:

Meg a 2012-re jósolt világvégét is kifigurázták, Noé barkájának felhasználásával:

És persze a Pápa is megkapta megint:

Meg egy képet, amit nem sikerült lekapni, de Őszentségét ábrázolta három példányban, a klasszikus "nem lát, nem hall, nem beszél"

Luca természetesen tarolt az összes felvonulónál. Az elején említett Waggins után, mikor felébredt már Ő is ment ajándékokért. Pontosabban Erika kezében, az én nyakamban nyulászkodott mindig valami plüssért, édességért. Volt olyan, aki külön jelezte Nekünk, hogy menjünk körbe, mert Lucának akar ajándékot adni, nem bedobni a tömegbe. Volt dobos, akinek a csoportja előttünk állt meg, és annyira megtetszett Neki Luca, hogy abbahagyta a dobolást, a többiektől szerzett nyalókát, hogy odaadhassa a Kiscsajnak.

Ez lett a zsákmány a végére (és mi még kezdők voltunk a többi résztvevő szülőhöz képest):

  Szóval a végén mindenki nagyon élvezte az egészet. Iszonyat fáradtan értünk haza, felkészülve, hogy az elkövetkező egy hétben konfettit pucolunk mindenhonnan....

Végül ma hajnali négykor véget ért a „die drey scheenschte Dääg“ amit persze egy németül tudó se próbáljon lefordítani... Ez "Svájciul" van: 

A három legszebb nap!

(milyen igaz)