Persze a legviccesebb, mikor cipőt vesz... nem nyúl, hanem felnőtt cipőt:
2011. március 25., péntek
A Királylány új ruhája
Luca mostanában rászokott az öltözködésre. De sajna nem a saját, hanem a mi cuccainkat szeretné felpróbálni.
Persze a legviccesebb, mikor cipőt vesz... nem nyúl, hanem felnőtt cipőt:
Persze a legviccesebb, mikor cipőt vesz... nem nyúl, hanem felnőtt cipőt:
2011. március 20., vasárnap
Lássuk a medvét!
Vasárnap elmentünk Bernbe, a medvék földjére... Érdemes megemlíteni, hogy a városban a berni németet beszélik, ami a svájci német egy nyelvjárása... kösz!
Mivel Bern város/kanton címerállata a medve, így ott minden erről az állatról szól.
Mivel Bern város/kanton címerállata a medve, így ott minden erről az állatról szól.
De szép sorjában:
Szóval az úton megint elment a nyomás a kerékből, így egy kellemes pumpálás után érkeztünk meg a fővárosba. Parkoló persze a nevezetességek közelében kevés, de így is sikerült valahogy megállni a Nydegg híd egyik végében és irány a medveverem.
A város közepén, az Aaru partján ugyanis medveverem van, két kicsivel, anyuval és apuval. Persze apuka agresszív jelleme miatt szeparálva van (a mézes málna pálinka... gondolom).
A város közepén, az Aaru partján ugyanis medveverem van, két kicsivel, anyuval és apuval. Persze apuka agresszív jelleme miatt szeparálva van (a mézes málna pálinka... gondolom).
Szóval a medvekaland után felmentünk a rózsák kertjébe (fel... magas, meredek, babaverda...), ahonnan az egész város látszik. Emellett maga a kert is gyönyörű, bár a márciusi időpontra tekintettel, a rózsák látványa elmaradt (esőnap júniusban). Viszont a szokásos nárcisz-krókusz-hóvirág kombináció mindent beborított.
Aztán irány lefelé (le... mély, meredek, babaverda...). Elmentünk a belvárosba sétálni. Láttuk a híres óratornyot/városkaput, sétáltunk a szobrok között, majd lementünk a partra (le... mély szerpentin, meredek, babaverda).
Itt valami furcsa, a folyóból leválasztott helyet láttunk. Valószínűleg strand lehet ott nyáron, mivel a folyó kékebb, tisztább mint bármi, amit eddig láttam. Vagy csak az árvíz megelőzésére, mivel a folyó szinte a sétánnyal egy szintben folyik.
Itt valami furcsa, a folyóból leválasztott helyet láttunk. Valószínűleg strand lehet ott nyáron, mivel a folyó kékebb, tisztább mint bármi, amit eddig láttam. Vagy csak az árvíz megelőzésére, mivel a folyó szinte a sétánnyal egy szintben folyik.
Aztán már csak fel a kocsihoz (fel... 1500 lépcső, meredek, babaverda... a képen már félúton vagyunk) és irány haza.
A kerékkel persze megint semmi gond, úgyhogy most van az, hogy nemértem!
A kerékkel persze megint semmi gond, úgyhogy most van az, hogy nemértem!
2011. március 17., csütörtök
die drey scheenschte Dääg
Mivel szerda reggelig nem sikerült megszabadulni az összes konfettitől, úgy döntöttünk kimegyünk a zárófelvonulásra is.
Luca alvásidejében indultunk, így Őt mar az elején elnyomta az álom. Nem láthatta, hogy az egyik bringóhintós (szerintem a Margitszigetről nyúltak le) Waggins leugrik, odasettenkedik a babakocsihoz és egy plüss fókát csempészik bele, majd elsomfordál. Az odasettenkedik kitétel persze erősen idézőjeles, mivel fapapucsban volt...
Aztán megint belekeveredtünk a forgatagba, ahol egyre másra jöttek a felvonulók. Most hogy egy másik helyet találtunk, újabb csoportokat nézhettünk meg. Ezen a részen nagyon sokan (három csoport is) megemlékeztek a városi gyermekkórház felújításáról:
Meg a 2012-re jósolt világvégét is kifigurázták, Noé barkájának felhasználásával:
És persze a Pápa is megkapta megint:
Meg egy képet, amit nem sikerült lekapni, de Őszentségét ábrázolta három példányban, a klasszikus "nem lát, nem hall, nem beszél"
Luca természetesen tarolt az összes felvonulónál. Az elején említett Waggins után, mikor felébredt már Ő is ment ajándékokért. Pontosabban Erika kezében, az én nyakamban nyulászkodott mindig valami plüssért, édességért. Volt olyan, aki külön jelezte Nekünk, hogy menjünk körbe, mert Lucának akar ajándékot adni, nem bedobni a tömegbe. Volt dobos, akinek a csoportja előttünk állt meg, és annyira megtetszett Neki Luca, hogy abbahagyta a dobolást, a többiektől szerzett nyalókát, hogy odaadhassa a Kiscsajnak.
Ez lett a zsákmány a végére (és mi még kezdők voltunk a többi résztvevő szülőhöz képest):
Szóval a végén mindenki nagyon élvezte az egészet. Iszonyat fáradtan értünk haza, felkészülve, hogy az elkövetkező egy hétben konfettit pucolunk mindenhonnan....
Végül ma hajnali négykor véget ért a „die drey scheenschte Dääg“ amit persze egy németül tudó se próbáljon lefordítani... Ez "Svájciul" van:
Luca alvásidejében indultunk, így Őt mar az elején elnyomta az álom. Nem láthatta, hogy az egyik bringóhintós (szerintem a Margitszigetről nyúltak le) Waggins leugrik, odasettenkedik a babakocsihoz és egy plüss fókát csempészik bele, majd elsomfordál. Az odasettenkedik kitétel persze erősen idézőjeles, mivel fapapucsban volt...
És persze a Pápa is megkapta megint:
Luca természetesen tarolt az összes felvonulónál. Az elején említett Waggins után, mikor felébredt már Ő is ment ajándékokért. Pontosabban Erika kezében, az én nyakamban nyulászkodott mindig valami plüssért, édességért. Volt olyan, aki külön jelezte Nekünk, hogy menjünk körbe, mert Lucának akar ajándékot adni, nem bedobni a tömegbe. Volt dobos, akinek a csoportja előttünk állt meg, és annyira megtetszett Neki Luca, hogy abbahagyta a dobolást, a többiektől szerzett nyalókát, hogy odaadhassa a Kiscsajnak.
Ez lett a zsákmány a végére (és mi még kezdők voltunk a többi résztvevő szülőhöz képest):
Szóval a végén mindenki nagyon élvezte az egészet. Iszonyat fáradtan értünk haza, felkészülve, hogy az elkövetkező egy hétben konfettit pucolunk mindenhonnan....
Végül ma hajnali négykor véget ért a „die drey scheenschte Dääg“ amit persze egy németül tudó se próbáljon lefordítani... Ez "Svájciul" van:
A három legszebb nap!
(milyen igaz)
2011. március 15., kedd
farsang
Eljött a farsang ideje.
Mondták, nem hittük
láttuk, nem hittünk a szemünknek... Ez valóban Európa egyik legkiemelkedőbb karneválja.
(apropó, gyenge szóvicc: fasnach festival... mi a fasnak fesztivál...)
18000 felvonuló (csak a hivatalos felvonulók), konfetti tonnaszámra. De kezdjük az elején.
A svájciak mindent jól szerveznek. Ez igaz az időjárásra is. Délután, mikor a felvonulásra kilibbentünk 20 fok és verőfényes napsütés várt ránk. Meg hihetetlen tömeg. Minden a farsangról szólt. A világ egyik (ha nem a) legjobb szállodáján, a Les Trois Rois-on is maskarába öltöztették a névadó három királyt:
Ezek itt Erika szerint a Trojok :)
Korábban láttam, hogy 3-5 literes zsákban veszik a helyiek a konfettit... most rájöttem, ezt csak a kezdők, és a járókeretes öregek teszik. Aki komolyan veszi a farsangolást, annak 35 literes konfettis zsák kell!
Maga a felvonulás felejthetetlen élmény volt. Legtöbben a nagy orrú és vigyorgó Waggis nevű maszkba bújtak, ebben vitték a traktorok, vagy vonultak éppen fel. Akiket traktorra kötött kocsi szállított, azok cukorkát, nyalókát, narancsot és mimózát szórtak a közönségbe. Luca kb. 8 nyalókával és töménytelen cukorkával lett gazdagabb.
Szóval dobáltak a Waggisok:
meg jöttek motorosok is dobálni:
aztán pár majom, akik kifejezetten Csabinak küldtek ajándékot:
De a zenélő felvonulók között is volt érdekesség. Feldolgozták az elmúlt év legfontosabb eseményeit, mint pl. a BP olajkatasztrófája,
vagy az Uniós segély Görögországnak,
A spanyol VB arany,
és amilyen körültekintőek, a Pápáról sem feledkeztek meg:
Természetesen Einsteini felvonulók is voltak, ami azért sem meglepő, mert idén pont az öregúr születésnapján (a pi napon... 3:14) volt a felvonulás.
Ezen kívül számunkra kivételesen szívet melengető volt a Rubik kockára kihegyezett csoport felvonulása:
Voltak akik (szerintem) szimplán csak ijesztgetni akartak:
vagy csak szerették a Shreket:
Kb két és fél órát töltöttünk kint a tömegben, de ez elég is volt elsőre. Fáradtan mentünk haza, és készülünk a szerdai zárófelvonulásra!!!
Mondták, nem hittük
láttuk, nem hittünk a szemünknek... Ez valóban Európa egyik legkiemelkedőbb karneválja.
(apropó, gyenge szóvicc: fasnach festival... mi a fasnak fesztivál...)
18000 felvonuló (csak a hivatalos felvonulók), konfetti tonnaszámra. De kezdjük az elején.
A svájciak mindent jól szerveznek. Ez igaz az időjárásra is. Délután, mikor a felvonulásra kilibbentünk 20 fok és verőfényes napsütés várt ránk. Meg hihetetlen tömeg. Minden a farsangról szólt. A világ egyik (ha nem a) legjobb szállodáján, a Les Trois Rois-on is maskarába öltöztették a névadó három királyt:
Ezek itt Erika szerint a Trojok :)
Korábban láttam, hogy 3-5 literes zsákban veszik a helyiek a konfettit... most rájöttem, ezt csak a kezdők, és a járókeretes öregek teszik. Aki komolyan veszi a farsangolást, annak 35 literes konfettis zsák kell!
Maga a felvonulás felejthetetlen élmény volt. Legtöbben a nagy orrú és vigyorgó Waggis nevű maszkba bújtak, ebben vitték a traktorok, vagy vonultak éppen fel. Akiket traktorra kötött kocsi szállított, azok cukorkát, nyalókát, narancsot és mimózát szórtak a közönségbe. Luca kb. 8 nyalókával és töménytelen cukorkával lett gazdagabb.
Szóval dobáltak a Waggisok:
meg jöttek motorosok is dobálni:
aztán pár majom, akik kifejezetten Csabinak küldtek ajándékot:
De a zenélő felvonulók között is volt érdekesség. Feldolgozták az elmúlt év legfontosabb eseményeit, mint pl. a BP olajkatasztrófája,
vagy az Uniós segély Görögországnak,
A spanyol VB arany,
és amilyen körültekintőek, a Pápáról sem feledkeztek meg:
Természetesen Einsteini felvonulók is voltak, ami azért sem meglepő, mert idén pont az öregúr születésnapján (a pi napon... 3:14) volt a felvonulás.
Ezen kívül számunkra kivételesen szívet melengető volt a Rubik kockára kihegyezett csoport felvonulása:
Voltak akik (szerintem) szimplán csak ijesztgetni akartak:
vagy csak szerették a Shreket:
Kb két és fél órát töltöttünk kint a tömegben, de ez elég is volt elsőre. Fáradtan mentünk haza, és készülünk a szerdai zárófelvonulásra!!!
2011. március 11., péntek
megakaki
Na hát eljött a pillanat, hogy a helyi tévézés egyik mérföldkövéről is tudomást szereztem. Minden országban vannak tehetségkutatók, melyek kisebb nagyobb sikerrel, de folyamatosan sztárocskák (celebek) tömegtermelését hajtja végre. Nincs ez máshogy itt sem, így a Sweizer Fernsehen is futtatja saját kis műsorát a “die grössten schweizer talent” névre hallgató csodát. Es természetesen ki vihetne messzebb a zsűrit a tehetségek csodálatos dzsungeleben, mint az egyik legnagyobb svájci talentum, maga a méltán világhírű, zseniális DJ. Bobo. Aki ismeri a Mester munkásságát, tudja miért is O a legalkalmasabb a feladatra, aki nem… az szerencsés.
Igazándiból nem érzem, hogy lenne bármi szégyellnivalónk Mester T., Friderikusz S., vagy éppen Geszti P, Nagy F. zsűrinken, hiszen ha világhírben el is maradnak a fent említett Úriembertől, azért nem mondhatni, hogy tehetségben kevésbe lennének elengedve.
2011. március 7., hétfő
Zürich... vagy mégsem
Vasárnap délelőtt nekiindultunk Zürich irányába. Erikaékkal megbeszéltük, hogy egy ebéd után nekiesünk és nyakunkba vesszük a várost.
Persze még nem bízom teljesen a gumiban ezert a kereket kímélendő nem autópályán, hanem kis utakon mentünk. Nagyon szép tájak, és érdekes falvak között mentünk. A legjobb falunév is itt várt ránk: Mumpf... Ezt legalább teli szájjal is ki lehet könnyen mondani...
Megérkeztünk, egy jó kis rántott csirke után, fel is kerekedtünk. Persze közben elég hideg volt, így úgy döntöttünk, menjünk csak a közelbe, Badenbe. Zürich meg maradhat a jó időre.
Meglepetés persze most is volt mivelhogy Badenben(ban) pont most volt farsangi felvonulás, így legalább kis ízelítőt kaphattunk abból milyen is az.
Kiscsaj mar az elején nagyon almos volt, de ennyi történés mellett lehetetlen volt aludnia. Egymást kergették a furábbnál furább jelmezes felvonulok, ráadásul mindenki egyszerre zenélt, így iszonyatos kakofónia lett az eredmény. Amit kihallottunk, egyik csapat Red Hot Chilli Pepperstöl az otherside-t játszotta trombitán.. ami kicsit érdekes volt ebben a köntösben.
Ahogy elvonultak a jelmezes zenészek, csak végeláthatatlan konfettihalmok maradtak az utcákon, ahogy beléjük kapott a szél és kicsit játszadozott, majd vissza, vagy az emberre szórta Őket.
Kicsit csendesebb irányba sétáltunk tovább, megnézni a gyönyörű belvárost, a több száz éves házaival... Gyönyörü!
Haza fele sétálva még találkoztunk néhány barátságos egyénnel
Végül hazaindultunk, immáron bízva a kocsiban, autópályán, amivel nem is lett gond. Szépen, rendben hazaértünk.
Persze még nem bízom teljesen a gumiban ezert a kereket kímélendő nem autópályán, hanem kis utakon mentünk. Nagyon szép tájak, és érdekes falvak között mentünk. A legjobb falunév is itt várt ránk: Mumpf... Ezt legalább teli szájjal is ki lehet könnyen mondani...
Megérkeztünk, egy jó kis rántott csirke után, fel is kerekedtünk. Persze közben elég hideg volt, így úgy döntöttünk, menjünk csak a közelbe, Badenbe. Zürich meg maradhat a jó időre.
Meglepetés persze most is volt mivelhogy Badenben(ban) pont most volt farsangi felvonulás, így legalább kis ízelítőt kaphattunk abból milyen is az.
Kiscsaj mar az elején nagyon almos volt, de ennyi történés mellett lehetetlen volt aludnia. Egymást kergették a furábbnál furább jelmezes felvonulok, ráadásul mindenki egyszerre zenélt, így iszonyatos kakofónia lett az eredmény. Amit kihallottunk, egyik csapat Red Hot Chilli Pepperstöl az otherside-t játszotta trombitán.. ami kicsit érdekes volt ebben a köntösben.
Ahogy elvonultak a jelmezes zenészek, csak végeláthatatlan konfettihalmok maradtak az utcákon, ahogy beléjük kapott a szél és kicsit játszadozott, majd vissza, vagy az emberre szórta Őket.
Kicsit csendesebb irányba sétáltunk tovább, megnézni a gyönyörű belvárost, a több száz éves házaival... Gyönyörü!
Haza fele sétálva még találkoztunk néhány barátságos egyénnel
Végül hazaindultunk, immáron bízva a kocsiban, autópályán, amivel nem is lett gond. Szépen, rendben hazaértünk.
2011. március 5., szombat
Luca mai adagja
Hogy fürdősapka? Neeeem, ez az én bugyim, csak gondoltam itt jobban áll!
Igen, tejfölös ebéd, Mmmmmmmmm!
szívatnak Anyám, stop!
Tegnap szabadságon voltam, hát kirándulni mentünk Bielbe.Szép kis város, még szebb tóparttal.
Találtunk jó kis parkolót, hát menjünk sétálni. A tó gyönyörű volt bár igen hideg a környék.
Ittunk jó kávét is, és találtunk egy egész helyes kis játszóteret.Ahol Luca rohangászhatott. Majd a homokozóban szembe jött velem a (csupa nagy betűs) IGAZI játék! Egy kézzel irányítható markoló, amivel a homokozó homokját lehetett innen-oda pakolni!!! Egy gyors akcióval szétzavartam az ott lévő gyerekeket ééés kipróbáltam! Hát Isteni volt... hogy ilyen otthon miért nincs? :)
De a lényeg: Luca összehaverkodott Josephinnel, akivel játszottak is jó sokat
Végül úgy döntöttünk, megyünk tovább a tó körül.
Kocsiba beszállunk, elindulunk... megállunk, anyázunk, tolatunk, kiszállunk, fejünket fogjuk, szitkozódunk...
Kerék lapos, ez nem jó (de nem az autópályán durrant el, ez jó). Kerékcsere előtt egy teszt, felpumpálom a kereket. Csodák csodája megy... hát induljunk el a hátsó kis utakon hazafelé, lássuk meddig bírja. Nos az ok, hogy az autópályát kihagytuk, de azért a hegyi utak sem jobbak... 1 km alatt három 180 fokos visszafordító kanyarral... egy élmény volt. De a lényeg: hazaértünk. Kibírt 90 km-ert a gumi.
Otthonról telefon Brigiéknek hogy mitévők legyünk. Feri ötletelt, megnéztem, nem nincs a gumiban szög, sőt a szelep sem ereszt. Most ez x-akta, mágia, vagy kellemetlen emberek leeresztették viccből?
Találtunk jó kis parkolót, hát menjünk sétálni. A tó gyönyörű volt bár igen hideg a környék.
Ittunk jó kávét is, és találtunk egy egész helyes kis játszóteret.Ahol Luca rohangászhatott. Majd a homokozóban szembe jött velem a (csupa nagy betűs) IGAZI játék! Egy kézzel irányítható markoló, amivel a homokozó homokját lehetett innen-oda pakolni!!! Egy gyors akcióval szétzavartam az ott lévő gyerekeket ééés kipróbáltam! Hát Isteni volt... hogy ilyen otthon miért nincs? :)
De a lényeg: Luca összehaverkodott Josephinnel, akivel játszottak is jó sokat
Végül úgy döntöttünk, megyünk tovább a tó körül.
Kocsiba beszállunk, elindulunk... megállunk, anyázunk, tolatunk, kiszállunk, fejünket fogjuk, szitkozódunk...
Kerék lapos, ez nem jó (de nem az autópályán durrant el, ez jó). Kerékcsere előtt egy teszt, felpumpálom a kereket. Csodák csodája megy... hát induljunk el a hátsó kis utakon hazafelé, lássuk meddig bírja. Nos az ok, hogy az autópályát kihagytuk, de azért a hegyi utak sem jobbak... 1 km alatt három 180 fokos visszafordító kanyarral... egy élmény volt. De a lényeg: hazaértünk. Kibírt 90 km-ert a gumi.
Otthonról telefon Brigiéknek hogy mitévők legyünk. Feri ötletelt, megnéztem, nem nincs a gumiban szög, sőt a szelep sem ereszt. Most ez x-akta, mágia, vagy kellemetlen emberek leeresztették viccből?
2011. március 4., péntek
2011. március 3., csütörtök
Béla
A hét első felében az egyetem vendége volt az otthoni főnök. Ha már itt van, rögvest meg is hívtuk egy kávéra-sütire.
Az érkezése pillanatában eldőlt a sorsa, Luca már ragyogó szemekkel, de még félénken nézte... pláne mert hozott plüssmókust :)
aztán Béla leült... Luca mellé (még véletlenül sem nézve rá). majd felpattant, hozta a királylányos mesekönyvet és nem volt megállás. Beleült az ölébe, meséltetett magának és nem eresztette többet!
Az érkezése pillanatában eldőlt a sorsa, Luca már ragyogó szemekkel, de még félénken nézte... pláne mert hozott plüssmókust :)
aztán Béla leült... Luca mellé (még véletlenül sem nézve rá). majd felpattant, hozta a királylányos mesekönyvet és nem volt megállás. Beleült az ölébe, meséltetett magának és nem eresztette többet!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)