Mint a verebek a dróton :)
2011. február 12., szombat
2011. február 7., hétfő
Gyönyörű napsütés...
délután sétáltunk egy nagyot a Rajna parton és a belvárosban.
Este játszottunk Lucával a nappaliban, ahonnan ő hirtelen eltűnt... Elment a szobájába, felvette a hátizsákját, aztán elindult a bejárati ajtóhoz és közölte, hogy "pápá"! Elkezdett önállósodni? Azt hittük még jó pár évünk van addig... Mindenesetre kértük, hogy azért tízre érjen haza.
délután sétáltunk egy nagyot a Rajna parton és a belvárosban.
Este játszottunk Lucával a nappaliban, ahonnan ő hirtelen eltűnt... Elment a szobájába, felvette a hátizsákját, aztán elindult a bejárati ajtóhoz és közölte, hogy "pápá"! Elkezdett önállósodni? Azt hittük még jó pár évünk van addig... Mindenesetre kértük, hogy azért tízre érjen haza.
Na ezen a hétvégén sem otthon pihentünk.
Íme:
Szóval először Glottertalba mentünk, ami egyetlen dologról nevezetes, mégpedig a:
Szóval ez persze messze nem olyan szép mint a sorozatban, ahol kellőképpen jól van fotózva. De hát mit is vártunk. A falu viszont gyönyörű és nagyon kedves volt. Igazi nemet hegyi házak, gyönyörűen rendben tartott közterek, utak.
Ezek után tovább mentünk Donaueshingen fele, az az erdőn, a hegyeken. Igazándiból az elmúlt időszakban igazan nem mondhatni, hogy nem lettem tapasztalt sofőr, de ez azért nekem is sok(k) volt. Szerpentinek ameddig a szem ellát, szalagkorlat csak mutatóba, és amint 90 km/h alá ment a sebességmérő, mar láttam hogy mennének mögülem... „nyomni kéne testvér!“
Az út közben érintett települések közül talán Sankt Märgen volt a legérdekesebb. Tényleg hajmeresztő szerpentinek vezettek oda, de a varos mégis csodás volt, benzinkúttal (ki és hogy viszi fel a benzint?), és mindennel ami egy kis városkának kellhet.
Az út során a fülünk hol ki, hol bedugult, hiszen kb 200 és 1000 méteres magasság (15 fok és napsütés, valamint fél méteres hó) között ingáztunk. Végül elértük a célt, Donaueschingent, aminek nevezetessége a Dunaforrás.
Igen, hivatalosan itt ered a Duna (Tiberius császár óta ezt tartják), bar azért érdemes megjegyezni, hogy inkább kb. 1.5 kilométerrel odébb, a Brigach és a Breg folyó találkozásánál indul a mi Dunánk.
Valahogy mégis csodalatos volt ott lenni a forrásnál. A Nemet, Osztrák, Szlovák, Magyar, Horvát, Szerb, Román, és Ukrán emléktáblák békében megfértek egymás mellett. Es meg egy Japán Haiku is szerepet kap a Duna dicsőítésében. Es bar nem nagyon akartunk elindulni, mar csak Luca miatt is ideje volt szedni a sátorfánkat és meglódulni hazafele. Immáron nem a hegyeken át, hanem egyenesen, autóúton… gyorsan :D
Íme:
Szóval először Glottertalba mentünk, ami egyetlen dologról nevezetes, mégpedig a:
Szóval ez persze messze nem olyan szép mint a sorozatban, ahol kellőképpen jól van fotózva. De hát mit is vártunk. A falu viszont gyönyörű és nagyon kedves volt. Igazi nemet hegyi házak, gyönyörűen rendben tartott közterek, utak.
Ezek után tovább mentünk Donaueshingen fele, az az erdőn, a hegyeken. Igazándiból az elmúlt időszakban igazan nem mondhatni, hogy nem lettem tapasztalt sofőr, de ez azért nekem is sok(k) volt. Szerpentinek ameddig a szem ellát, szalagkorlat csak mutatóba, és amint 90 km/h alá ment a sebességmérő, mar láttam hogy mennének mögülem... „nyomni kéne testvér!“
Az út közben érintett települések közül talán Sankt Märgen volt a legérdekesebb. Tényleg hajmeresztő szerpentinek vezettek oda, de a varos mégis csodás volt, benzinkúttal (ki és hogy viszi fel a benzint?), és mindennel ami egy kis városkának kellhet.
Az út során a fülünk hol ki, hol bedugult, hiszen kb 200 és 1000 méteres magasság (15 fok és napsütés, valamint fél méteres hó) között ingáztunk. Végül elértük a célt, Donaueschingent, aminek nevezetessége a Dunaforrás.
Igen, hivatalosan itt ered a Duna (Tiberius császár óta ezt tartják), bar azért érdemes megjegyezni, hogy inkább kb. 1.5 kilométerrel odébb, a Brigach és a Breg folyó találkozásánál indul a mi Dunánk.
Valahogy mégis csodalatos volt ott lenni a forrásnál. A Nemet, Osztrák, Szlovák, Magyar, Horvát, Szerb, Román, és Ukrán emléktáblák békében megfértek egymás mellett. Es meg egy Japán Haiku is szerepet kap a Duna dicsőítésében. Es bar nem nagyon akartunk elindulni, mar csak Luca miatt is ideje volt szedni a sátorfánkat és meglódulni hazafele. Immáron nem a hegyeken át, hanem egyenesen, autóúton… gyorsan :D
2011. február 3., csütörtök
beteg?
Luca hétfő éjjelre belázasodott...Aztán kedden nyomott volt, szerdán jól, de a pocakja fajt... aztán hirtelen elmúlt.
Kilátottmarilyet?
(na jó, gyerek, meg én is láttam ilyet már. De akkor is...)
2011. január 30., vasárnap
Papilorama
A múlt hétvége óta erősen agyaltunk, hogyan is aktivizálhatnánk magunkat a többi hétvégén. Irány a google maps, keressünk a közelben érdekességeket.
A választásunk egy Papiliorama nevű helyre esett. A leírás szerint pillangók ezrei, valamint nappali és éjszakai őserdei állatok varjak itt az embert. Legtöbbjük szabadon. Hat lássuk.
Nincs közel, de azért kocsival alig több mint egy óra, ez belefér. Bementünk, megsültünk. A klíma is őserdei volt, hat hajra tovább! Először a pillangóházba mentünk, és nem csalódtunk. Tényleg pillangók ezrei, a baboktól a kifejlett példányokig, az apróktól az óriásokig. Volt minden szín, méret, gyorsaság. A szivárvány színének millió sokaságában. Es persze Luca mindet el akarta kapni.. :)
Én bementem a veszélyes állatok részlegébe is, de csak pár nyeszlett skorpió és madarpok vigyorgott rám :)
Aztán tovább, benéztem az éjszakai trópusi állatok termébe, de Erikàék nem akartak jönni, így vissza... mentem volna, de a bejárat csak egyiranyu közlekedesre alkalmas. Hat át az egészen. Tatuk, baglyok, lajhàrok és mindenfele ismeretlen állatok vártak bent, de a meglepetés kesöbb jött. Pontosan akkor amikor rajöttem, hogy a denevérek is szabadon vannak. Nna ez a kiakasztó tény kicsit tempósabb haladásra késztetett, de így is jó 8-10 perc volt mire átrohantam a kijárathoz.
Vegül irány a trópusi kert. Ez ismét magával ragadó volt. Tukánok és más érdekes madarak sokfelé. Bàr igazàndibol emlőst nem láttunk, de a kert a virágok szépségei elvarázsoltak minket és a Kiscsajt is. Nem tudom volt e az életében eddig barmikor is 2 óra amikor csöndben volt e koncentrált valamire :)
Szóval ide meg hamarosan visszajövünk. Szerencsére éves bérletet vettünk! :)
A választásunk egy Papiliorama nevű helyre esett. A leírás szerint pillangók ezrei, valamint nappali és éjszakai őserdei állatok varjak itt az embert. Legtöbbjük szabadon. Hat lássuk.
Nincs közel, de azért kocsival alig több mint egy óra, ez belefér. Bementünk, megsültünk. A klíma is őserdei volt, hat hajra tovább! Először a pillangóházba mentünk, és nem csalódtunk. Tényleg pillangók ezrei, a baboktól a kifejlett példányokig, az apróktól az óriásokig. Volt minden szín, méret, gyorsaság. A szivárvány színének millió sokaságában. Es persze Luca mindet el akarta kapni.. :)
 |
| Bàbozodunk |
 |
| Itatàs |
 |
| Ooorias (csak két és félszer akkora mint a fejem...) |
Én bementem a veszélyes állatok részlegébe is, de csak pár nyeszlett skorpió és madarpok vigyorgott rám :)
Aztán tovább, benéztem az éjszakai trópusi állatok termébe, de Erikàék nem akartak jönni, így vissza... mentem volna, de a bejárat csak egyiranyu közlekedesre alkalmas. Hat át az egészen. Tatuk, baglyok, lajhàrok és mindenfele ismeretlen állatok vártak bent, de a meglepetés kesöbb jött. Pontosan akkor amikor rajöttem, hogy a denevérek is szabadon vannak. Nna ez a kiakasztó tény kicsit tempósabb haladásra késztetett, de így is jó 8-10 perc volt mire átrohantam a kijárathoz.
Vegül irány a trópusi kert. Ez ismét magával ragadó volt. Tukánok és más érdekes madarak sokfelé. Bàr igazàndibol emlőst nem láttunk, de a kert a virágok szépségei elvarázsoltak minket és a Kiscsajt is. Nem tudom volt e az életében eddig barmikor is 2 óra amikor csöndben volt e koncentrált valamire :)
 |
| A madár ami miatt hírbe hozták a Kacsacsőrű emlőst, a flamingóval... |
Szóval ide meg hamarosan visszajövünk. Szerencsére éves bérletet vettünk! :)
2011. január 23., vasárnap
2011.01.22-23.
Vegre egy nem otthon punnyados hetvege.
Szombaton elvittük Kiscsajt egy ugynevezett ringato foglalkozasra. Hat nagyon tetszett Neki. Mondokazas, erdekesebbnel erdekesebb hangszerek, mint hegedü es furulya (semmi zenetabor). Kedves ringatos "nenik" (akik ha ezt elolvasnak fejbe is vernenek a nenizesert). Szoval tokeletes volt. Estere Luca ugy el is faradt, hogy nem volt nehez dolgunk az altatassal.
Vasarnap aztan Zürichbe latogattunk az ottani ismerosokhoz. Illetve inkabb mostmar mondhatjuk Baratokhoz. Na itt Lucanak ismet a kanaan volt. Kipakkolhatta a konyhaszekrenyeket, felfedezhetett mindent (persze ennek masnap meg volt a bojtje otthon). Kaptunk bringakat is kolcson, hogy tavasszal nyaron hasznalhatjuk. Ezert meg meg nem is tudom mennyire lehetek halas! Luca pedig kapott egy nagy macit, akivel azota is nagy a szerelem :D
Vegre egy nem otthon punnyados hetvege.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)