kollega

van egy kollegám, ma láttam először.

Fél karja van és magának sodorja a cigit.

Le a kalappal!

Sanyi-bá

Igazából igazságtalan voltam Sanyi-bácsiékkal.

Hihetetlen sokat segítettek és nagyon aranyosak voltak. Mindig megkaptuk a lakáshirdetéses mellékleteket a helyi újságokból. Sütöttek sütiket nekünk, és mindenben megpróbáltak segíteni (pl. a bepakolásban). Búcsúzóul kaptam egy jó korsó sört (a korsót ajándékba), Luca meg azt a takarót kapta meg ami a beköltözésnél kinézett magának és ölelgetett.

Azért hiányozni fognak!

Lakast keresünk

Fiatal pár, kisgyerekkel, kutyával.

Minden szép és jó, de szinte lehetetlen...

Bar a Főbérlő bácsi (nevezzük Sanyi bá-nak) igazan nem panaszkodott, de azért látszott rajta, hogy néha szeretné a pincéjét és a garázsát használni... vagy legalább az egyiket. Szóval kerestünk, találtunk. Lakás, de megfelelő, szép, jó környék (pont az erdőre néz) és meg igazan messze sincsen az egyetemtől. A tenyérnyi pókokat leszámítva tényleg egész lakájos.

Innen már csak a beköltözés maradt, meg a bútorok. Na ez volt a nehezebb rész, egy személygépkocsival áthozni amit egy telibe pakolt teherautó hozott, és ezt fel a harmadikra. Hogy mennyi az annyi? 3 szekrény, 1 ágy, 1 kis-komód és 54 doboz... Megtörtént, és még a rendelt bútorokat is össze tudtam rakni, bar néha elvesztettem a fejemet amikor azt sem láttam a szabásminta... vagy útmutató... vagy mi mit akar jelezni... MIIIIT? HOVAAAA? De legalább néhány új káromkodást is kitaláltam!

Pláne a lámpák felszerelésénél, mivel a nappali feliratú biztosítékok lekapcsolása után ereztem, hogy a csillár sajna valaki szerint nem a nappalihoz tartozik. Felvillanyozó felismerés volt.

Megvan, készvan, bent vagyunk!

bürokrácia

Na az van!

Persze nem olyan rossz, de azért van.

Először is a munkáltató mindent tudni akar. Nem csak a születési anyakönyvi kivonatom kell, meg az ilyen-olyan számaim, de meg egy Nemet-Magyar közös rendezésű erkölcsi bizonyítvány is (csendben jegyzem meg azt a kb. 80 órát, amit a Németeknél töltöttem, nem a bűnözésre fordítottam).

Bejelentés és erkölcsi igénylés irány a tanácsháza, ahol... igen, lefagyott a szerver, tehát holnap újra itt. Akkor mar minden ment mint az ágyba. Persze ez az első átmeneti szálláson volt, azután meg a másikon is meg kellett tenni. Adószám igénylésnél egyszer elhajtottak, másodszor viszont a 100 méteres síkfutás világrekordja alatt egy másodperccel kézhez kaptam az adószámom... ennyi.

Biztosítás viszonylag gyors volt, viszont a bankszámlanyitás mar egy kicsit nehezebb. Csak a lakóhely szerinti legközelebbi banknál tehetem meg, oda is időpontot kellett foglalni. De azért ez is meglett és a bankos fiú meg is örvendeztetett azzal, hogy a szemelyi igazolványom kiállító hatóságaról annyit kérdezett: 

"this is the same as the okmaniiroda"?

az, hogy szebbet ne mondjak. Mellesleg az egyetlen ügyintéző volt, aki Németen (esetleg francián) kívül más nyelvet is beszelt. De van bankszámlám, ami azért is fontos, mert semmit, azaz semmit nem rendelhetek meg enélkül. Sem netet, sem lakásbiztosítást, sem... sem!

A HR-nek minden kell, az egyetemi, a tanszéki és a mittudoménmilyen vezetés is akar majd mindenből még egyet... vagy másikat. Szóval küzdök a hivatalokkal...