A medvék látogatásunkkor valami durva dologra készültek mert egy kicsi felmenekült a fa tetejére, majd utána az anyja, végül a tesó... majd utána igen gyorsan le... persze.
Körbejártuk a szokásos emelkedőket és lépcsőket, csak hogy meglegyen a napi testedzés
császkáltunk a városban, ahol mindig minden kantoni zászló kint van (nem tudom miért)
(a kutya meg csak ivott)
majd irány a papiliorama.
Szokásos: dög meleg, páratartalom vagy 400 %, és biztos vagyok benne, hogy senki nem kíváncsi rá, hogy mi mindenemről csorgott a veritek folyamatosan...
Luca hamar szoros barátságot kötött néhány repülő szerzettel
Vele kapcsolatban még annyi, hogy talán soha nem hallhatta ennyit a "ne fogd meg" és a "ne lépj rá" kifejezéseket. Dehát ha a lepkék ilyen lassu állatok...
voltak szépségek és XXI. századi formatervezett pillangók is:
Es mostmár a "félelmetes" állatokhoz is bejutottunk
Az éjszakai állatok termében nem lehetett fotózni, bar sok értelme nem is lett volna. A tatut láttuk ugyan, meg időnként a távolban egy egy állatot, viszont semmi konkrétat. Talán csak a denevérek jöttek elég közel, néha túlontúl is.
Még egyszer bocsánat attól a családtól akik közé bevágtam a denevért, amelyik elkapta a kezem... nem direkt volt, de utána jót mulattam az eseten (becs szó velük és nem rajtuk)
A trópusi madarak most jobban viselkedtek, mint a múltkor és végre pár elő is merészkedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése