A Pilatus hegyet vettük célba, mivelhogy az itt található Pilatussee elméletileg Pontius Pilátus nyughelye. Alpnachstadból indul a fogaskerekű, gyönyörű kilátással, hát be is parkoltunk és... "önöknek építjük - nyitás májusban"! Hát májusra nekem nem építitek, az egyszer biztos, így átmentünk Kriensbe, hogy libegővel menjünk fel 2120 méterre.
A pár éve, szép lassan előtörő tériszonyomat legyőzve vettem retúr jegyeket a csúcsra. A frankhitelesek (mint Mi) egészségének megőrzése érdekében nem mondom meg mennyiért... a majd egy órás libegés első felében nem is volt gond. Kellemes négyszemélyes fülkét Luca pillanatok alatt belakta, így a második megállónál, ami egyben a végállomás volt, nem is akart kiszállni.
Itt félúton megálltunk "pihenni" egy kicsit, meginni egy jó kis kávét, megfuttatni Kispöttyöt, stb. Körülnézve ezt láttuk:
valamint előretekintve azt, hogy bár az út nagy részén már túlvagyunk, de még ez hátra van:
Innentől már nem a kis aranyos négyszemélyes libegőben, hanem batár nagy 32 személyesben mentünk tovább, amit egy kissé ittas, de annál jobb kedélyű öregúr vezetett. Nem tudom, hogy az Ő vicceskedése, vagy alapbeállítás, de az egyik helyen a libegő hirtelen beindult, majd nagyot fékezve megállt... Amitől a mélység fölött himbálóztunk, mint Pom-Pom a szép hosszú ágon, csak nem föl-le, hanem előre hátra...
Én ezt a legkevésbé sem élveztem, de végül nem adtam senki tudtára ezt sem egy kis rókica, sem egy középmagas, a vezető fejét célzó rúgás formájában. Viszont ahogy újra megindultunk (és én kinyitottam a szemem), ez a kép tárult elénk:
nem irigylem azokat akik ezt építették :)
Végül valahogy csak megérkeztünk a csúcsra. A Libegős bácsi bejelentette mikor megy az utolsó lefelé, aki azt nem éri el, fent marad (mondjuk egy hotel van a tetőn, így ezt nem éreztem igazi komoly fenyegetésnek) Itt persze szintén "önöknek építjük", tehát felújítás alatt (hogy vitték fel a markolókat?). De persze nem is a kiépített rész érdekelt minket, hanem a látvány.
Hát igen, itt már minden havas, de attól még napozásra alkalmas idő volt, a Lányok ki is telepedtek a nyugágyakba, én meg körbejártam a körbejárhatót (azt a kb. 150 nm-t).
Hamarosan vissza is indultunk. A lefelé út már sima volt és szinte kellemes.
Innen irány egy rövid luzerni kirándulás.
Ez a város még egyszer megér egy látogatást, mert nagyon beleszerettünk. Bár még csak a központi/ tó (folyó) melletti részt láttuk, de elég meggyőzőén hívogat vissza...
A luzerni fahídon is átmentünk, ami mint kiderült a világ egyik legrégebbi fedett fahídja, 1333-ból.. még úgy is, hogy pár éve egy dohányzó turistacsoport egy részét porig égette! Köszönjük Emese...
Itt dobkíséret mellett szembe jött egy pár kemény legény:
Kaptunk még egy rögtönzött (vagy éppen jól megkonfigurált) koncertet is, de hiába is kértünk bármit is Flipper öcsitől, vagy éppen a csodálatos Aradszky Lacitól, nem játszották el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése