kutya

Az állatpark mögötti kis patak mellett sétálva egy csapat igencsak nemzeti fiatal sütögetett... velük kapcsolatban ez a kérdés jutott eszembe:

ezeknek a kopasz fiuknak-lányoknak hogyhogy keverék kutyájuk van?

Izgi kastély

elmentünk végre a pár kilométerre fekvő Inzlingeri vízi kastélyhoz is (legyen röviden izgikastély).

Kiscsaj a rétet/mezőt jobban élvezte mint bármikor, bármelyik játszóteret. Így meg van az esély, hogy nem lesz a szobájában tespedő gyerek...  reméljük...

Szóval az izgikastélyról képekben

Bern - Papiliorama

Péntek akkor Bern és a Lepkefarm. Hát nem mintha oly sokszor történt volna ez pénteken, de miért is ne lehetne. Legyen pénteki program.
A medvék látogatásunkkor valami durva dologra készültek mert egy kicsi felmenekült a fa tetejére, majd utána az anyja, végül a tesó... majd utána igen gyorsan le... persze.

 Körbejártuk a szokásos emelkedőket és lépcsőket, csak hogy meglegyen a napi testedzés

császkáltunk a városban, ahol mindig minden kantoni zászló kint van (nem tudom miért)

 (a kutya meg csak ivott)

majd irány a papiliorama.
Szokásos: dög meleg, páratartalom vagy 400 %, és biztos vagyok benne, hogy senki nem kíváncsi rá, hogy mi mindenemről csorgott a veritek folyamatosan...

Luca hamar szoros barátságot kötött néhány repülő szerzettel

Vele kapcsolatban még annyi, hogy talán soha nem hallhatta ennyit a "ne fogd meg" és a "ne lépj rá" kifejezéseket. Dehát ha a lepkék ilyen lassu állatok...
voltak szépségek és XXI. századi formatervezett pillangók is: 

 Es mostmár a "félelmetes" állatokhoz is bejutottunk

 Az éjszakai állatok termében nem lehetett fotózni, bar sok értelme nem is lett volna. A tatut láttuk ugyan, meg időnként a távolban egy egy állatot, viszont semmi konkrétat. Talán csak a denevérek jöttek elég közel, néha túlontúl is.

Még egyszer bocsánat attól a családtól akik közé bevágtam a denevért, amelyik elkapta a kezem... nem direkt volt, de utána jót mulattam az eseten (becs szó velük és nem rajtuk)

 A trópusi madarak most jobban viselkedtek, mint a múltkor és végre pár elő is merészkedett.

ebben most sok kép lesz

Csütörtökön megjött Anyu. Persze csak a Budapestről jövő gép késett, de hát mit várunk :D

Pénteken állatparkba rángattuk el, A pávák, agresszív gyöngytyúkok, stb közé.

 Es ilyen cicát is láttunk:

Szombat délelőtt a szokásos bolhapiac, de ez most nem volt annyira nyerő. Anyu talált egy szép állapotú kolloid-mozsarat, de úgy döntöttünk most ez itt marad, mint a porüvegek, laborszemüvegek, spatulák, csipeszek valamint fogorvosi műszerek tárháza is. Délután meg irány a rajnai vízesés, mert azt nem lehet megunni. Azt hiszem rájöttem mit is jelent az hogy megnő nyárra a vízhozam... Még sokkalta félelmetesebb lett az egész, és sajnos már a hajó is járt a part és a vízesés közepén meredező szikla között, így oda is felmentünk (nagylevegő.... ééééés!).  Érthetően felhívták a figyelmet (képek formájában, hogy mindenki értse) hogy magassarkúban és kutyával tilos felmenni a sziklára... ki lépett ki először a hajóból? Egy tünci-nőci tűsarkúban, ölében kutyával... ne telefonaljon,  majd értesítjük.

De a kilátás és a vízesés továbbra is lélegzetelállító! 

Aztán irány vissza a partra. Itt megdöbbenésünkre először egy hattyúfészekbe, majd kacsára vadászó halakba botlottunk ("drog nélkül, tisztán")".

Visszaút is sima volt, csak most az egyik hátsó kerék rendetlenkedett! Nincs szerencsém ezekkel a gumikkal...

Vasárnap délután kisétáltunk az állatkertbe. Nem rossz, sőt kifejezetten szép. Es a budapesti után már az sem lepett meg hogy a fele átépítés alatt van :D

De azért a Magyar főváros állatkertjét utol sem éri…

Viszont a helyzetkomikum a következő képen lesz:

Persze annyira nem látszik, így magyarázni kell a poént: a vaddisznók ketrece melletti kiírás: "kein durchgang", azaz "tilos az á-tjárás"

Hétfőn meg kivettem egy nap szabit, hogy jól bejárjuk Lucernt.

Végre láttuk a híres oroszlános emlékművet… persze csak távolról, mivel kis ázsiai turisták leptek el mindent. Szerencsére mi elláttunk fölöttük, így nem lett szörnyű karatekölykös vérengzés a vége.

Aztán sétáltunk Lucával még egy kicsit, lementünk a partra és újra át a fahídon és csavargás a belvárosban / óvárosban.

és a film amit a világ minden kincséért sem hagynék ki:

 

bringa

Ma végre erőt vettem a lustaságomon, és elmentem Erikáékhoz a kerékpárokért. Nos hat az nem elég hogy jó állapotban vannak, de legalább tökéletesben.

Hazafelé meg persze miért is figyeltem volna az üzemanyagszintet... fogamat szívva, az utolsó milliliterrel meg be tudtam pöfögni a benzinkútra, de addigra mar nagyon leizzadtam, és kocsitolást vizionáltam.

Azt hiszem gumicsere után mar száguldozhatunk is velük, pláne hogy végre Kiscsajnak is vettünk egy babaülést.

Szóval ezért sem lehetünk elég hálásak....

Lucerni Pilatus

Vasárnap ismét elindultunk túrázni, immáron a szép-új(onnan javított) gumikon.

A Pilatus hegyet vettük célba, mivelhogy az itt található Pilatussee elméletileg Pontius Pilátus nyughelye. Alpnachstadból indul a fogaskerekű, gyönyörű kilátással, hát be is parkoltunk és... "önöknek építjük - nyitás májusban"! Hát májusra nekem nem építitek, az egyszer biztos, így átmentünk Kriensbe, hogy libegővel menjünk fel 2120 méterre.

A pár éve, szép lassan előtörő tériszonyomat legyőzve vettem retúr jegyeket a csúcsra. A frankhitelesek (mint Mi) egészségének megőrzése érdekében nem mondom meg mennyiért... a majd egy órás libegés első felében nem is volt gond. Kellemes négyszemélyes fülkét Luca pillanatok alatt belakta, így a második megállónál, ami egyben a végállomás volt, nem is akart kiszállni.

Itt félúton megálltunk "pihenni" egy kicsit, meginni egy jó kis kávét, megfuttatni Kispöttyöt, stb. Körülnézve ezt láttuk:

valamint előretekintve azt, hogy bár az út nagy részén már túlvagyunk, de még ez hátra van:

Innentől már nem a kis aranyos négyszemélyes libegőben, hanem batár nagy 32 személyesben mentünk tovább, amit egy kissé ittas, de annál jobb kedélyű öregúr vezetett. Nem tudom, hogy az Ő vicceskedése, vagy alapbeállítás, de az egyik helyen a libegő hirtelen beindult, majd nagyot fékezve megállt... Amitől a mélység fölött himbálóztunk, mint Pom-Pom a szép hosszú ágon, csak nem föl-le, hanem előre hátra...

Én ezt a legkevésbé sem élveztem, de végül nem adtam senki tudtára ezt sem egy kis rókica, sem egy középmagas, a vezető fejét célzó rúgás formájában. Viszont ahogy újra megindultunk (és én kinyitottam a szemem), ez a kép tárult elénk:

nem irigylem azokat akik ezt építették :)

Végül valahogy csak megérkeztünk a csúcsra. A Libegős bácsi bejelentette mikor megy az utolsó lefelé, aki azt nem éri el, fent marad (mondjuk egy hotel van a tetőn, így ezt nem éreztem igazi komoly fenyegetésnek) Itt persze szintén "önöknek építjük", tehát felújítás alatt (hogy vitték fel a markolókat?). De persze nem is a kiépített rész érdekelt minket, hanem a látvány.

Hát igen, itt már minden havas, de attól még napozásra alkalmas idő volt, a Lányok ki is telepedtek a nyugágyakba, én meg körbejártam a körbejárhatót (azt a kb. 150 nm-t).

Hamarosan vissza is indultunk. A lefelé út már sima volt és szinte kellemes.

Innen irány egy rövid luzerni kirándulás.

Ez a város még egyszer megér egy látogatást, mert nagyon beleszerettünk. Bár még csak a központi/ tó (folyó) melletti részt láttuk, de elég meggyőzőén hívogat vissza...

A luzerni fahídon is átmentünk, ami mint kiderült a világ egyik legrégebbi fedett fahídja, 1333-ból.. még úgy is, hogy pár éve egy dohányzó turistacsoport egy részét porig égette! Köszönjük Emese...

Itt dobkíséret mellett szembe jött egy pár kemény legény:

Persze nem rettentünk meg (a hányingert is legyőztem a hegyen, mit nekem pár katona), és elmentünk mellettük. Tovább a partra, ahol pofátlan hattyúkat, és vízibicikliket (ha a bringó hintót a Margitszigetről, ez biztos a Balatonról nyúlták) láttunk.

Kaptunk még egy rögtönzött (vagy éppen jól megkonfigurált) koncertet is, de hiába is kértünk bármit is Flipper öcsitől, vagy éppen a csodálatos Aradszky Lacitól, nem játszották el...

Ezért picit csalódottan indultunk vissza Baselba.

kerék nyomás

Szombat akkor kerékleeresztés. Természetesen megint lapos volt a kerék, de hála Istennek mostanra ez is megoldódott.

Elmentünk Bigiékhez (ahogy Luca mondta volt). A Lányok elmentek játszóterezni, mi Ferivel bevettük magunkat a műhelybe. Nos a jobb elsőben volt egy hiperhosszú szög, így ez végre hamar megoldódott. Viszont javított kerék ne menjen előre, így ez hátra került megcserélve a jobb hátsóval. Nyomásellenőrzés: alig valami nyomás, annak is valami baja van. Pár liter szappanosvíz (vagy valami buborékos, kacskaringós szívószál nélkül) megmutatta, hogy ez meg a felni mellett ereszt. Feri pikk-pakk ezt is elintézte, közben egy (számomra) régi rejtélyt is megoldott a súlyozással, úgy elmagyarázva hogy én is megértsem (ha 3 molekula van az egyik oldalon és 42 molekula a másik oldalon akkor...) :D

A bal oldali kerekekben meg extra nyomás volt... kompenzálandó a jobb gyengeségét?

Szóval Alto felkészült a további túrázásra és a hazaútra végre (ezer hála).

április 1

persze az előző bejegyzés dátuma április 1... :)

természetesen nem a szomszéd ház, hanem az állatpark területén találkoztunk a lentebb mutatott cicusokkal. Rajtuk kívül volt még nagy mennyiségű szárnyas (kacsa,liba, réce, hattyú, fácán, stb) lovak, szamarak, kecskék, vadcicák, rénszarvasok, őzek, nyuszik, tengerimalacok és még ki tudja micsodák. Jah hát igen, minden fán 2-3 gólyafészek, benne a család

Mivel a fészkek alatt széles sugárban minden hó fehér volt...  a "kering mint gólyaf.os a levegőben" mondás új értelmet nyert ezen felfedezés által!

Kimenekültünk a veszélyzónából, meglátogattuk a hátsó kis erdős részt. Itt Kispötty jobban elfoglalta magát, mint bármilyen játszótéren. Itt gyűjtögetett kavicsokat, botokat a zsebébe és a kis vödröcskéjébe:

Ez a kép egy hete készült. Tegnap visszamentünk és egy hét alatt minden kizöldült, kivirágzott. Lélegzetelállító volt.
Visszafelé egy patak partján sétáltunk, ami ugyan nem túl mély, de legalább 10-15 métrenként van rajta egy kis zúgó. Itt a felnőttek kacsáztak, Luca meg turkálta a kavicsokat... egy ideig, majd Ő is beállt kacsázni! (egyet pattant) éééééés mégis megúsztuk szárazon!!!
Hazaindulván (szürkületkor) pedig előjöttek a pávák:

mai nap

A szomszéd ház ma felbolydult... mondjuk jogosan, ugyanis a kis előkertben levő bokor/farakás alatt a következő kép tárult a szemük elé:

Mi sem mertünk reggel addig elindulni, míg az állatkert emberei ki nem engedtek!

Részletek később!