 |
| a jó fajta Aranka krémpor |
2014. április 29., kedd
2014. április 28., hétfő
Letzenbuerg
Ha már előző este túl voltunk egy jó kis kultúrális programon (Tankcsapda vonóshármas, vagy mi), így elmentünk körülnézni Luxemburg városában. Ez tényleg egy kis ékszerdoboz, tele mindenféle szépséggel, ráadásul itt legalább valóban lakik egy herceg, aki miatt még Lucának is érdemes volt körbetalpalnia a várost. Fontos küldetésünk is volt, Luca üveggyöngyeit meg kellett mutatni a nagyhercegnek.
Először is egy egész busznyi ázsiai túristával egyszerre jelentkeztünk ki a szállodából. Akkor még nem sejtettük (ahogy Pelikán elvtárs sem) hogy ezekkel az emberekkel meg kell majd küzdenünk minden fotóért. Az egész városban pont egy lépéssel előttünk jártak... De mindegy is, azért amit kellett megnéztük. Például a modern művészetek múzeumát ami a Thüngen erődhöz épített hiper-poszt-stb. modern épület. Kisse fura hatású, de azért szép.
És mivel modern művészet, hát itt van pár alkotás:
A város persze tele szép helyekkel, szobrokkal és viaduktokkal:
És persze mentünk megmutatni az üveggyöngyöket a hercegnek. Minden bizonnyal sikerült volna, de sajna a végén egy apróság keresztbe tett. Persze állítólag egy jó apa mindent megold, de az UZI látványa elnyomta ezt a közhelyet.
Először is egy egész busznyi ázsiai túristával egyszerre jelentkeztünk ki a szállodából. Akkor még nem sejtettük (ahogy Pelikán elvtárs sem) hogy ezekkel az emberekkel meg kell majd küzdenünk minden fotóért. Az egész városban pont egy lépéssel előttünk jártak... De mindegy is, azért amit kellett megnéztük. Például a modern művészetek múzeumát ami a Thüngen erődhöz épített hiper-poszt-stb. modern épület. Kisse fura hatású, de azért szép.
És mivel modern művészet, hát itt van pár alkotás:
 |
| fejjel lefelé lógó ember... nehéz szavakat találni |
 |
| no comment. |
 | ||
| a mosógép mióta modern művészet? Mellette a faépítmény impozáns... |
 |
| ez is művészet: egy betonkocka, a címe "Ajándék" |
A város persze tele szép helyekkel, szobrokkal és viaduktokkal:
 |
| Luca és az oroszlány |
 |
| világháborús emlékmű |
És persze mentünk megmutatni az üveggyöngyöket a hercegnek. Minden bizonnyal sikerült volna, de sajna a végén egy apróság keresztbe tett. Persze állítólag egy jó apa mindent megold, de az UZI látványa elnyomta ezt a közhelyet.
 |
| ez a kötsög az oka, hogy Luca nem tudott a herceghez jutni |
2014. április 27., vasárnap
CsankTabda
"Hosszú az út a szélén, azok a lányok állnak végig..."
Persze az út sem hosszú, meg lányok sem álltak (ezen az úton legalábbis, de erről inkább majd máskor) viszont ez volt itt nem messze Luxemburg városában:
És valóban nincs is ennél nagyobb poén mint Magyarországtól ezer km-re TCS koncertre menni, ráadásul egy igencsak történelmi városka apró kis klubbjába. Pláne gyerekkel... De a managerbácsi megnyugtatott mehetünk (ha a gyerek is akarja) legfeljebb keressük Őt a bejáratnál. Hát nem kellett, mindenki imádta Lucát, a buli alatt meg pláne, mivel végig pörögte majdnem az egész koncertet. Ment a haj rázás, ördögvilla, meg minden... Nagy sztár is lett, sokan fotózták videózták a pogózását.
Aztán egyszercsak leáll a koncert, a Fejes (a dobos) rohan ki a ház elé.... és vissza sem jött. Mint kiderült, a kórház irányába vette az utat mert valami vírus kapta el, így a dobtechnikusa vette át a helyét. Megjegyzem Luca tovább bírta mint Fejes :D
De a végén kiscsaj is kidőlt, mi meg végigélvezhettük a "dob szempontból (is) egyszerűbb" régi dalokat.
Majd valami videót is keresek, csak telefonnal elég szörnyű lett a hangminőség...
Vissza-vissza-vissza-vissza
Persze az út sem hosszú, meg lányok sem álltak (ezen az úton legalábbis, de erről inkább majd máskor) viszont ez volt itt nem messze Luxemburg városában:
És valóban nincs is ennél nagyobb poén mint Magyarországtól ezer km-re TCS koncertre menni, ráadásul egy igencsak történelmi városka apró kis klubbjába. Pláne gyerekkel... De a managerbácsi megnyugtatott mehetünk (ha a gyerek is akarja) legfeljebb keressük Őt a bejáratnál. Hát nem kellett, mindenki imádta Lucát, a buli alatt meg pláne, mivel végig pörögte majdnem az egész koncertet. Ment a haj rázás, ördögvilla, meg minden... Nagy sztár is lett, sokan fotózták videózták a pogózását.
De a végén kiscsaj is kidőlt, mi meg végigélvezhettük a "dob szempontból (is) egyszerűbb" régi dalokat.
Majd valami videót is keresek, csak telefonnal elég szörnyű lett a hangminőség...
Vissza-vissza-vissza-vissza
2014. április 21., hétfő
Saar kanyar-loverseny
Saar kanyar: a legtöbbet mutogatott része a Saarvidéknek. Ez a jelképe.
A közelben Mount Clair vára. Szintény gyönyörű, bár mire odaértünk már nem sokan voltak a környéken. Mondjuk az is jelzésértékű lehetett hogy az odafelé sétálva csak szembeforgalommal találkoztunk és a vár felé senki sem ment?
De így sem lett volna rossz, ha: lett volna legalább egy rohadt hercegnő a várban! Mert Luca szerint így feleslegesen mentünk...
 |
| vér... azaz famókus |
A közelben Mount Clair vára. Szintény gyönyörű, bár mire odaértünk már nem sokan voltak a környéken. Mondjuk az is jelzésértékű lehetett hogy az odafelé sétálva csak szembeforgalommal találkoztunk és a vár felé senki sem ment?
De így sem lett volna rossz, ha: lett volna legalább egy rohadt hercegnő a várban! Mert Luca szerint így feleslegesen mentünk...
 | |
| az ott lent egy nyúl... plüss-húsvéti |
Másnap meg irány a lovi... lottó futam, van galopp meg fogat meg minden.
Meg kalapok és más furcsaságok minden mennyiségben:
2014. április 13., vasárnap
tavaszünnep
Tavaszünnep volt Dudweilerben. Nem is lett volna gond, a jó kis dodzsem, meg elvarázsolt kastély... Meg egy polip szerű körhinta. Elég lassú volt, és Luca nagyon szeretett volna felülni, hát a jó apa felült vele.
Nos igen, lassú volt a körhinta amikor láttam, mert épp akkor állt meg, de menet közben... egyrészt járt fel és le, aztán jártak a polipkarok körbe-körbe, a karok végén meg négy ülés a tengelye körül forgott. Mindezt nagy sebességgel. Illetve nem, nem nagy, hanem hiperűrsebességgel!!!
Vicces volt, pláne, hogy Kiscsaj nagyon élvezte én meg a szememtől a se... alfelemig mindent összeszorítva markoltam a kapaszkodót, és igyekeztem nem rókázni. Meg persze két pillanatonként kérdezgettem Lucát, hogy minden rendben van-e, illetve élvezi-e... persze hogy kérdeztem, mivel csukva volt a szemem. Aztán elég hamar leállt, örültem is, míg be nem mondták, hogy senki ne szálljon ki, csak addig állunk meg míg kiszedik aki rosszul lett... nos utána már sajnáltam, hogy én nem szálltam ki. Persze én is jelezhettem volna hogy álljunk me... ha el mertem volna engedni a kapaszkodót.
Ezek után a dodzsem és a elvarázsolt kastély már uncsi volt...
Nos igen, lassú volt a körhinta amikor láttam, mert épp akkor állt meg, de menet közben... egyrészt járt fel és le, aztán jártak a polipkarok körbe-körbe, a karok végén meg négy ülés a tengelye körül forgott. Mindezt nagy sebességgel. Illetve nem, nem nagy, hanem hiperűrsebességgel!!!
Vicces volt, pláne, hogy Kiscsaj nagyon élvezte én meg a szememtől a se... alfelemig mindent összeszorítva markoltam a kapaszkodót, és igyekeztem nem rókázni. Meg persze két pillanatonként kérdezgettem Lucát, hogy minden rendben van-e, illetve élvezi-e... persze hogy kérdeztem, mivel csukva volt a szemem. Aztán elég hamar leállt, örültem is, míg be nem mondták, hogy senki ne szálljon ki, csak addig állunk meg míg kiszedik aki rosszul lett... nos utána már sajnáltam, hogy én nem szálltam ki. Persze én is jelezhettem volna hogy álljunk me... ha el mertem volna engedni a kapaszkodót.
Ezek után a dodzsem és a elvarázsolt kastély már uncsi volt...
2014. április 12., szombat
2014. március 15., szombat
költözünk
ÉÉÉÉs igen, megint költözünk. Szép lakás, meg minden, de egyrészt gyakorlatilag semmi tömegközlekedés nincs, másrészt marha drága, de hát gyorsan kellett, eddig jó is volt. Viszont felmondtuk, hát költözünk.
Lakás/házkeresés nem is lehetne szebb. A házak közül az egyik kedvenc a szép és kifejezetten nívós környékre beékelődött bódéépítmény. Az ingatlanközvetítő is úgy gondolta nem nekünk való, amikor megjelentünk, rögtön mondta is, hogy lehet jobb lenne, ha be se mennénk. Mi mégis bementünk körülnézni... kedves ingatlanközvetítőnk meg akarta mutatni a "ház" egyetlen pozitívumát, a teraszt, amit egy leszakadó fémajtó bánt... letört zsanérok, tehát visszatehetetlen :D
A másik kedvenc szintén egy ház, és szintén ezen a környéken. igazából komoly gond nem volt vele, talán csak, hogy kifejezetten sötét volt. De az óriási kert kárpótolt ezért, hiszen Luca játszhatna kint, esetleg Nesztor kutya is jöhetne... ráadásul látszott hogy ápolják a kertet, hiszen az egész frissen volt felásva... aztán jött a nagy DE! hát sajnos folyamatosan járnak be vaddisznók, mint látjuk most is fel van túrva a kert, és nem lehet ellenük mit tenni, mindenféle kerítést bedöntenek... köszönjük majd jelentkezünk.
Volt egy jó kis lakás is, legalábbis a képek alapján. A tulaj sajna nem ért rá, hát majd a házmester megmutatja-legyen. A házmester Jhonnyként mutatkozik be, megmutatja a, kissé munkásszállóra emlékeztető, lakást. Hát egyáltalán nem tetszik, de a jószándéktól vezérelve azért kérdezek valamit, amit nem ért, mondván nem nagyon beszél németül. Englisch... hát úgy még annyira sem, már kezd kínos lenni, és kínomban mit is kérdezzek: Ungarisch? Ja az vagyok... Ohbazz, akkor minek szenvedünk itt...
Emailban jelentkezve egy lakás visszahívott, le is tárgyaltuk mikor megyünk, majd a szokásos kérdés (honnan jöttünk) kicsit más verziója: milyen eredetű a nevem? Magyar. Akkor mi a f.ért nem beszélünk magyarul, jött zsigerből a visszakérdés.
Végül sem a Magyarok, sem a vaddisznók közt nem találtuk meg a megfelelő lakótársat. Hanem egy ön és közveszélyes, kissé link török politikus-tanár lett a kedves főbérlőnk. Asszem erről ennyi elég is.
Lakás/házkeresés nem is lehetne szebb. A házak közül az egyik kedvenc a szép és kifejezetten nívós környékre beékelődött bódéépítmény. Az ingatlanközvetítő is úgy gondolta nem nekünk való, amikor megjelentünk, rögtön mondta is, hogy lehet jobb lenne, ha be se mennénk. Mi mégis bementünk körülnézni... kedves ingatlanközvetítőnk meg akarta mutatni a "ház" egyetlen pozitívumát, a teraszt, amit egy leszakadó fémajtó bánt... letört zsanérok, tehát visszatehetetlen :D
A másik kedvenc szintén egy ház, és szintén ezen a környéken. igazából komoly gond nem volt vele, talán csak, hogy kifejezetten sötét volt. De az óriási kert kárpótolt ezért, hiszen Luca játszhatna kint, esetleg Nesztor kutya is jöhetne... ráadásul látszott hogy ápolják a kertet, hiszen az egész frissen volt felásva... aztán jött a nagy DE! hát sajnos folyamatosan járnak be vaddisznók, mint látjuk most is fel van túrva a kert, és nem lehet ellenük mit tenni, mindenféle kerítést bedöntenek... köszönjük majd jelentkezünk.
Volt egy jó kis lakás is, legalábbis a képek alapján. A tulaj sajna nem ért rá, hát majd a házmester megmutatja-legyen. A házmester Jhonnyként mutatkozik be, megmutatja a, kissé munkásszállóra emlékeztető, lakást. Hát egyáltalán nem tetszik, de a jószándéktól vezérelve azért kérdezek valamit, amit nem ért, mondván nem nagyon beszél németül. Englisch... hát úgy még annyira sem, már kezd kínos lenni, és kínomban mit is kérdezzek: Ungarisch? Ja az vagyok... Ohbazz, akkor minek szenvedünk itt...
Emailban jelentkezve egy lakás visszahívott, le is tárgyaltuk mikor megyünk, majd a szokásos kérdés (honnan jöttünk) kicsit más verziója: milyen eredetű a nevem? Magyar. Akkor mi a f.ért nem beszélünk magyarul, jött zsigerből a visszakérdés.
Végül sem a Magyarok, sem a vaddisznók közt nem találtuk meg a megfelelő lakótársat. Hanem egy ön és közveszélyes, kissé link török politikus-tanár lett a kedves főbérlőnk. Asszem erről ennyi elég is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)