Nos igen, lassú volt a körhinta amikor láttam, mert épp akkor állt meg, de menet közben... egyrészt járt fel és le, aztán jártak a polipkarok körbe-körbe, a karok végén meg négy ülés a tengelye körül forgott. Mindezt nagy sebességgel. Illetve nem, nem nagy, hanem hiperűrsebességgel!!!
Vicces volt, pláne, hogy Kiscsaj nagyon élvezte én meg a szememtől a se... alfelemig mindent összeszorítva markoltam a kapaszkodót, és igyekeztem nem rókázni. Meg persze két pillanatonként kérdezgettem Lucát, hogy minden rendben van-e, illetve élvezi-e... persze hogy kérdeztem, mivel csukva volt a szemem. Aztán elég hamar leállt, örültem is, míg be nem mondták, hogy senki ne szálljon ki, csak addig állunk meg míg kiszedik aki rosszul lett... nos utána már sajnáltam, hogy én nem szálltam ki. Persze én is jelezhettem volna hogy álljunk me... ha el mertem volna engedni a kapaszkodót.
Ezek után a dodzsem és a elvarázsolt kastély már uncsi volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése