utolsó napok a paradicsomban...

Az utolsó hetek nagy rohanása pont olyan volt amilyennek az ember a káoszt elképzeli. Az egyetemen a projektek lezárása, további feladatok tervezése, leadása és persze a könnyes búcsúzkodás mind a kollegáktól mind a régi és az újonnan szerzett barátoktól meggátolta a jófajta bejegyzések elkészülését.

Viszont így majd egy évvel később készül egy címszavas összefoglaló. Aki és ami kimarad az nem méltánytalanságból hanem az öregedés előrehaladása miatti memória kopásnak tudható be.

Tehát:
Volt Anyu is még kint, Vele elmentünk még egyszer a Duna forrásához és mászkáltunk sokat.

Voltunk kis konferencián, előadtam majd a genfi tó környékén garázdálkodtunk sokat. Ebből megtanultuk hogy Lausanne-nak is vannak lepukkant részei, amit eddig Svájcban nem láttunk. Valamint hogy Montreux a világ egyik legszebb helye :)

Brigiéknél búcsúlátogatásunk nem búcsúlátogatás lett... Feri meglátta a kocsi gumijait és megjegyezte, csak öngyilkos merénylőknek ajánlott ilyen autóval elindulni. 

Jöttek Apuék és elvittek egy jópár cuccot, így "csak" padlótól tetőig lett kicsiautó megpakolva a hazaútra. Alig kellett pár köbméter játékot/használati eszközt kitenni...

Hazafelé megálltam a Chiemsee (alias Bajor tenger) partján megaludni, ahol nem találtam nyitva semmi helyet egy kis életmentő sör vételezésére, így csendesen sírtam magam álomba.

Megérkeztem....

Jeder Rappen zählt - minden fillér számít...

Hát ebben a kis boltban tényleg minden számít... még a legkisebb is!

Kiscsaj

Még csak két éves:

én - Nagyon rossz voltál?
Ő - Neeeem!

én - Csak nem jó voltál ma?
Ő - igen
én - Anyu is ezt mondaná?
Ő - nem

Egyébként meg milyen Gellert kapott az Ur(i)...

facsávók

Hogy vasárnap is kimozduljunk kicsit kimentünk a közeli Reinachba. Itt valaki az erdő közepére álmodott egy galériát, és az álmot tett követte. Meggyőzött néhány művészt, és hajrá... Egy gyalogösvény szeli keresztül kasul az erdőt, mellette mindenfelé faszobrok (figyeljünk a tagolásra). A kivágott fák megmaradt törzseiből kifaragva, ami sok esetben szinte hihetetlen, hogy tényleg egyetlen, gyökerekkel a földhöz "rögzített" darabból vannak.

Tündérek, mesék, várak és egyéb nyalánkságok:

Erdei tündér

Brémai muzsikusok, még faragás alatt

Ijesztő bácsi

csigakígyó

Aha... Uhu

sárkány

Kukucs

varázskastély

IGEN: rövid szoknyában-hatalmas dudákkal

Szinte sokkolt, amikor egy jól sikerült szombati ebéd után Erika helyeselt azon kijelentésemre: "induljunk, le ne késsük a felvonulást. Nem akarok lemaradni a rövid szoknyás felvonulókról, hatalmas dudákkal."

Szóval végül kimentünk a Basel Tattoo zárófelvonulására. Persze semmi nem indulhat egyszerűen, van egy elég rossz kereszteződés a közelben, hát ott volt egy fura baleset. Egy bácsi nem vette észre (?) az épp áthaladó villamost és elkapta oldalról. Nos még ekkor sem igazán eszmélt, vagy csak rajta felejtette a gázon a lábát és csak nyomta neki, a villamos meg szépen elvitte a kocsi egész elejét... Ahogy a villi tovább ment, a kocsi is gurult tovább egyenesen, (még mindig nem kapcsolt a bácsi), egyenesen a zebra felé, felénk. A kocsiból ömlött a benzin, de a járdasziget valahogy megállította.. a kb. 70 éves papa kiszállt, látszott azt sem tudja hol van, a mobilját is odaadta valakinek, hogy az telefonáljon helyette...

Na de a felvonulás:
Jöttek minden országból, nem csak a felvonulok, de a nézők is. Szinte helyet is lehetetlen volt találni a több kilométeren át kanyargó felvonulási útvonal mellett... de persze végül sikerült.

Aztán egyszer csak megindult az áradat, egymást váltották a szebbnél szebb mundérok:

páncélban

Napóleon álma

Aztán a Britek első delegációja is befutott. Bennem meg felszínre tört az oly régóta foglalkoztató kínzó kérdés, hogy Magyarországon miért nem ez a hivatalos díszuniformis? Tisztelgésül a nemzetünk jelképének számító pulik előtt...

És igen, végül csak befutottak. Hosszú combok, rövid szoknyák és hatalmas dudák. Amire vártam bekövetkezett:

az első szoknyás-dudás felvonulok!

Le`felvonulók!

Aztán jött a meglepetés. Már az elején gondolkodtam, hogy az arab világ dudásai vajon ki vannak-e rekesztve mindebből. De a válasz a következő pillanatokban meg is érkezett: NEM! Az omániaknak nem kellett csador alá rejteniük a dudáikat!

Az ománi különítmény.

Hát a Németeket ezer közül felismerni.

És a következő kérdés sem marad megválaszolatlanul: Hogy kicsoda Pom-Pom? Neeem, nem szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű sem pedig szobafestő pemzli, pláne nem papucs orrán pamutbojt. Hanem a Britek alkalmazásában álló megfigyelő.

Pom-Pom + szoknya = Picur?

Őket mi sem értettük...

Háry?

A japánok sajna végül nem szoknyába jöttek. Sem a férfiak, sem a nők, de legalább látványos show-t mutattak be.A dobjaik meg egyenesen parádésak voltak.

Megnéztük hogy is kell igazán pörgetni:

Hát mint tudjuk a harcokat nem csak katonák vívják... igen bizony helyet kapott az átlag ember is ezen a felvonuláson. Ahogy a parasztok vonultak, csak egyetlen rövid kiáltás hagyta el az ajkam: Hajrá Dózsa György!

A svédek egyenruhája volt talán az egyik legszebb. Bar az Ő fejdíszüket sem lehet katonailag értelmezni. Mondjuk egy felderítőosztagnak a rónaságon, birkák és bárányok közt (BK) valószínűleg segítségére válna...

A kerékpárosok azért voltak üde színfoltjai a felvonulásnak, mert ugye biciklin nem lehet zenélni... tehát egy kis csönd is volt...

És végül, de nem utolsó sorban (egy sorban) jöttek a lezáró felvonulók.

Igazodj.

A végére még annyit, remélem az én feleségem is fogja ennyire tolerálni a hülyeségeimet, bármi bajom is legyen (a felvonulók végén lévőkre utalnék):

Basel tattoo

Hogy miért nem bázeli tetoválók lett a bejegyzés címe?
Hát szó mi szó én is azt hittem, hogy agyontetovált cicis lányok, és sörös hagyma szagú, szétvarrt motorosok lepik el a várost...

Nos motorosok sokan vannak és a cicis nénik is egyes körzetekben, de most sajna nem erről van szól... hanem király férfiakról szoknyában, kecske és báránybőr tömlőkről, katonákról és fülsiketítésről.

A Basel Tatto egy katonai zenekari összejövetelt takar immár 7 éve, melyen a világ minden tájáról jönnek zenekarok (idén Japán, Ausztrál, Angol, Skót, Ír, Svájci, Német, Svéd, Egyesült Államokbeli, Ománi, Dél Afrikai) vonulgatnak egy stadionban egy héten keresztül, majd egy zárófelvonulást tartanak a városban. Persze főleg dudával (a fúvós hangszer, nem a másik...) és szoknyában!!! Állítólag az egész nagy show, érdemes jegyet venni rá, de azért a hivatalos műsort most kihagyjuk. Nézzük a Rajna parton gyakorló dudásokat és majd a zárófelvonulásra mi is kisereglünk. Hiszen kis szoknyás Japán katonákat ki ne akarna megnézni...


Addig is itt a beharangozó a jútyúbról:

Feketeerdő

Pár napot voltunk a Feketeerdő közepén, Schluchsee mellett, az azonos nevű városkában. Gyakorlatilag az egész város a fa és a virág bűvöletében él, minden ezek körül forog.

haaaapciiiiiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!

Hat igen, a réten rohangálásról nem tudtuk lebeszélni Kiscsajt, de hát nincs is jobb a combig érő vizes fűben való játéknál... 

Lucával rengeteget úsztunk, amit hál` Istennek nagyon élvezett, még az "igazi" úszásba is belekóstolt (kezét lábát együtt mozgatva, haladt előre...ez már az, nem?), de azért a hápival nagyobb biztonságban érezte magát.

Rengeteg úszás mellett nyakunkba vettük az erdőt is, hátha eljutunk a kilátóhoz... az Ideglelés c. film idevágó jeleneteinek félidézését leszámítva, egész kellemes kis séta kerekedett, ami csak Lucának nem volt túl fárasztó.

 Viszont a kilátóhoz végül nem jutottunk fel. Az utolsó pár méteren már csak pár tíz centiméter széles ösvényen egy izgága gyermekkel nehéz volt feljutni, így inkább hagytuk és sétáltunk másfele. Erdei kalandozásunk közben egyszer igen közeli kontaktusba kerültünk egy őzikével, aki viszont Kispötty örömsikolyát nem vette jó néven így magunkra hagyott minket.

Találtunk finom szamócát és persze egy hatalmas gilisztát is, amit Kiscsajjal jól végigtanulmányoztunk.

Aham... és téééényleg bőrizomtömlő?