Born to be wild...

Szombaton elmentünk egy brockenhaus-ba (bolhapiachoz hasonlítanám) és szereztünk Lucának egy bringát. Persze rögtön ki kellett próbálni, irány a park!


Karikázás után még maradt energiája focizni is a Kisasszonynak.

A Mama főztje

Végre beszabadultam egy ázsiai boltba, hogy beszerezzem kedvenc kínai tésztaleveseimet. A választék impozáns, hát minden kedvelt ízből választottam. Rák, marha, kacsa.

Eljött a kóstoló ideje, a legnagyobb kedvenc, a rák ízesítésű leves:

Az első kellemes meglepetés akkor ért mikor kinyitottam a zacskót, mert a jól megszokott sárgás kemény tészta helyett, gyönyörű üvegtészta nézett vissza rám. Aztan előkerültek a fűszeres tasakok, amik egy plusz zacskóban kaptak helyet. Tehat szépen szeparálva minden... nagyon pozitív.

Aztan odatettem főni és kiderült a turpisság. Iszonyat erős citrom szag (ekkor derült ki számomra, hogy ez valószínűleg citromos-rákos leves). A citrom szaga, amit egyertelmuen az azúr wc-illatosító szagára emlékeztetett, egyetlen pillanat alatt betöltötte a konyhát. Az íze meg...  gyakorlatilag egy fél falatot vettem a számba, amit azonnal ki is köptem, de meg egy nap múlva is ereztem az izét!

Ezert hát megnéztem, hivatalosan mi is az izésítés, és egyetlen európai (német) feliratot találtam, aszongya: „Mama instant rizstésztalevese, Tom Yun koong ízben“!!!

Egy életem, egy halálom, kipróbáltam a marhásat is.

Ez már a jól megszokott állagú tészta, hozzá a fűszerek. Szag alapján igazából nem feltétlen jó, amit az íze is alátámaszt. Viszont erős az íz, és elnyomja (legalább valamennyire) az előző levesét.

Összkép: gyakorlatilag cérnametélt, felforrósított barna-szószban.

Azért fájt utána a hasam…

Sárkányölő (nem)szent G.

Hát szerdára egy igazi sárkány jelentkezett be hozzánk. A főbérlő.
Gondoltam ha már jön, le is tisztázhatjuk az anyagi félreértéseket, mint hogy miért jött nekem olyan levél hogy nem fizettük be a bérleti díjat, ha egyszer már hetekkel előbb átutaltuk, és miért nem ért még ide december óta a kaució. Csabi segítségével el is ment a levél... ééés semmi válasz napokig.

Jöhet a titkos fegyverünk :D

Erika (Zürich) egy telefonja után még kissé morcosnak tűnt a néni, mondván menjünk utána a kauciónak, amit Ők utaltak

-khmmm... vegyész, vagy ingatlan kiadásokkal foglalkozó ember kell a melóra? 
-Vegyész!
-akkor tuti valami bankos-ingatlanos dolog lesz

Erika ezt is megpróbálta, meg aztán én is, de hát furcsa módon más számlájáról, más utalásairól nem adnak ki információt. Meglepő.

Erika - e-mail a sárkánynak ééés csoda történt. Megígérte utánanéz.


Magára a látogatásra nagyon rákészültünk, ehhez képest nem volt semmi... a sárkányon kívül még ketten jöttek (a két fejű apa?) es 2,5 másodpercig maradtak, aztán mentek is... Persze meg az ajtóból visszaszólt a tűzokádó, hogy a kauciómat a bank rontotta el, de majd Ő... hát Ámen!

Ma már nem volt olyan szép idő, mint tegnap, így elmaradt a délelőtti sétánk. Helyette nekiálltam életemben először tökipompost sütni.Volt segítségem is, Luca. Amint meglátta mit csinálok, hozta is a kötényét, hogy ő is jön tésztát gyúrni :o) Nagyon fincsi lett, legközelebb hozok képet is.
Délután Lotzwil-ban voltunk egy kedves magyar családnál. Az út elég izgalmas volt, hó-eső-napsütés váltakozott. Volt olyan, hogy amikor behajtottunk az alagútba még szépen sütött a nap, amikor kihajtottunk esett a hó...
Mindenféle finomsággal várták a Főnökasszonyt (megjegyzem tőlem nem fogadja el a gyümölcslevet, fintorog meg minden, megkóstolni sem hajlandó). Kapott egy macis hátizsákot és egy kutyust. ( A kutya mindenkit kiütött a nyeregből, mindenhová cipeli magával, még aludni is. )
Nagyon jól éreztük magunkat, gyorsan indulási idő lett. Itthon "meglepetés" várt: nem volt meleg víz. Úgyhogy fogtuk a legnagyobb lábasokat és melegítettük a fürdővizet a tűzhelyen :o)

Luca új bútora

szombat = Kannenfeld park

Tehát ismét a parkban kolbászoltunk.
Viszont most már felkészültebbek voltunk, vittünk fényképezőgépet, és lőttünk pár mókust :)
Volt titkosügynök, aki megfigyel (képre katt és nagyban nézheted)

volt tornázós

fülelős

kukázós hobó

és éhenkórász kéregető

Az a bizonyos hátizsák...