farsang

Eljött a farsang ideje.
Mondták, nem hittük
láttuk, nem hittünk a szemünknek... Ez valóban Európa egyik legkiemelkedőbb karneválja.
(apropó, gyenge szóvicc:  fasnach festival... mi a fasnak fesztivál...)
18000 felvonuló (csak a hivatalos felvonulók), konfetti tonnaszámra. De kezdjük az elején.
A svájciak mindent jól szerveznek. Ez igaz az időjárásra is. Délután, mikor a felvonulásra kilibbentünk 20 fok és verőfényes napsütés várt ránk. Meg hihetetlen tömeg. Minden a farsangról szólt. A világ egyik (ha nem a) legjobb szállodáján, a Les Trois Rois-on is maskarába öltöztették a névadó három királyt:

Ezek itt Erika szerint a Trojok :)


Korábban láttam, hogy 3-5 literes zsákban veszik a helyiek a konfettit... most rájöttem, ezt csak a kezdők, és a járókeretes öregek teszik. Aki komolyan veszi a farsangolást, annak 35 literes konfettis zsák kell!

Maga a felvonulás felejthetetlen élmény volt. Legtöbben a nagy orrú és vigyorgó Waggis nevű maszkba bújtak, ebben vitték a traktorok, vagy vonultak éppen fel. Akiket traktorra kötött kocsi szállított, azok cukorkát, nyalókát, narancsot és mimózát szórtak a közönségbe. Luca kb. 8 nyalókával és töménytelen cukorkával lett gazdagabb.
Szóval dobáltak a Waggisok:

meg jöttek motorosok is dobálni:

aztán pár majom, akik kifejezetten Csabinak küldtek ajándékot:

De a zenélő felvonulók között is volt érdekesség. Feldolgozták az elmúlt év legfontosabb eseményeit, mint pl. a BP olajkatasztrófája,

vagy az Uniós segély Görögországnak,

A spanyol VB arany,

és amilyen körültekintőek, a Pápáról sem feledkeztek meg:

Természetesen Einsteini felvonulók is voltak, ami azért sem meglepő, mert idén pont az öregúr születésnapján (a pi napon... 3:14) volt a felvonulás.

Ezen kívül számunkra kivételesen szívet melengető volt a Rubik kockára kihegyezett csoport felvonulása:

Voltak akik (szerintem) szimplán csak ijesztgetni akartak:

vagy csak szerették a Shreket:

Kb két és fél órát töltöttünk kint a tömegben, de ez elég is volt elsőre. Fáradtan mentünk haza, és készülünk a szerdai zárófelvonulásra!!!

megakaki

Na hát eljött a pillanat, hogy a helyi tévézés egyik mérföldkövéről is tudomást szereztem. Minden országban vannak tehetségkutatók, melyek kisebb nagyobb sikerrel, de folyamatosan sztárocskák (celebek) tömegtermelését hajtja végre. Nincs ez máshogy itt sem, így a Sweizer Fernsehen is futtatja saját kis műsorát a “die grössten schweizer talent” névre hallgató csodát. Es természetesen ki vihetne messzebb a zsűrit a tehetségek csodálatos dzsungeleben, mint az egyik legnagyobb svájci talentum, maga a méltán világhírű, zseniális DJ. Bobo. Aki ismeri a Mester munkásságát, tudja miért is O a legalkalmasabb a feladatra, aki nem… az szerencsés.

Igazándiból nem érzem, hogy lenne bármi szégyellnivalónk Mester T., Friderikusz S., vagy éppen Geszti P, Nagy F. zsűrinken, hiszen ha világhírben el is maradnak a fent említett Úriembertől, azért nem mondhatni, hogy tehetségben kevésbe lennének elengedve.

Es most a szokásos vicces (szánalmas) videók a válogatásról

Zürich... vagy mégsem

Vasárnap délelőtt nekiindultunk Zürich irányába. Erikaékkal megbeszéltük, hogy egy ebéd után nekiesünk és nyakunkba vesszük a várost.
Persze még nem bízom teljesen a gumiban ezert a kereket kímélendő nem autópályán, hanem kis utakon mentünk. Nagyon szép tájak, és érdekes falvak között mentünk. A legjobb falunév is itt várt ránk: Mumpf... Ezt legalább teli szájjal is ki lehet könnyen mondani...

Megérkeztünk, egy jó kis rántott csirke után, fel is kerekedtünk. Persze közben elég hideg volt, így úgy döntöttünk, menjünk csak a közelbe, Badenbe. Zürich meg maradhat a jó időre.

Meglepetés persze most is volt mivelhogy Badenben(ban) pont most volt farsangi felvonulás, így legalább kis ízelítőt kaphattunk abból milyen is az.
Kiscsaj mar az elején nagyon almos volt, de ennyi történés mellett lehetetlen volt aludnia. Egymást kergették a furábbnál furább jelmezes felvonulok, ráadásul mindenki egyszerre zenélt, így iszonyatos kakofónia lett az eredmény. Amit kihallottunk, egyik csapat Red Hot Chilli Pepperstöl az otherside-t játszotta trombitán.. ami kicsit érdekes volt ebben a köntösben.

 

 

Ahogy elvonultak a jelmezes zenészek, csak végeláthatatlan konfettihalmok maradtak az utcákon, ahogy beléjük kapott a szél és kicsit játszadozott, majd vissza, vagy az emberre szórta Őket.

Kicsit csendesebb irányba sétáltunk tovább, megnézni a gyönyörű belvárost, a több száz éves házaival... Gyönyörü!
Haza fele sétálva még találkoztunk néhány barátságos egyénnel

 

Végül hazaindultunk, immáron bízva a kocsiban, autópályán, amivel nem is lett gond. Szépen, rendben hazaértünk.

Luca mai adagja

Hogy fürdősapka? Neeeem, ez az én bugyim, csak gondoltam itt jobban áll!

Igen, tejfölös ebéd, Mmmmmmmmm!

szívatnak Anyám, stop!

Tegnap szabadságon voltam, hát kirándulni mentünk Bielbe.Szép kis város, még szebb tóparttal.
Találtunk jó kis parkolót, hát menjünk sétálni. A tó gyönyörű volt bár igen hideg a környék.

Ittunk jó kávét is, és találtunk egy egész helyes kis játszóteret.Ahol Luca rohangászhatott. Majd a homokozóban szembe jött velem a (csupa nagy betűs) IGAZI játék! Egy kézzel irányítható markoló, amivel a homokozó homokját lehetett innen-oda pakolni!!! Egy gyors akcióval szétzavartam az ott lévő gyerekeket ééés kipróbáltam! Hát Isteni volt... hogy ilyen otthon miért nincs? :)
De a lényeg: Luca összehaverkodott Josephinnel, akivel játszottak is jó sokat

Végül úgy döntöttünk, megyünk tovább a tó körül.
Kocsiba beszállunk, elindulunk... megállunk, anyázunk, tolatunk, kiszállunk, fejünket fogjuk, szitkozódunk...
Kerék lapos, ez nem jó (de nem az autópályán durrant el, ez jó). Kerékcsere előtt egy teszt, felpumpálom a kereket. Csodák csodája megy... hát induljunk el a hátsó kis utakon hazafelé, lássuk meddig bírja. Nos az ok, hogy az autópályát kihagytuk, de azért a hegyi utak sem jobbak... 1 km alatt három 180 fokos visszafordító kanyarral... egy élmény volt. De a lényeg: hazaértünk. Kibírt 90 km-ert a gumi.
Otthonról telefon Brigiéknek hogy mitévők legyünk. Feri ötletelt, megnéztem, nem nincs a gumiban szög, sőt a szelep sem ereszt. Most ez x-akta, mágia, vagy kellemetlen emberek leeresztették viccből?

no comment

Königliche Madchentraube aus Dél-Dunántúli

Béla

A hét első felében az egyetem vendége volt az otthoni főnök. Ha már itt van, rögvest meg is hívtuk egy kávéra-sütire.

Az érkezése pillanatában eldőlt a sorsa, Luca már ragyogó szemekkel, de még félénken nézte... pláne mert hozott plüssmókust :)
aztán Béla leült... Luca mellé (még véletlenül sem nézve rá). majd felpattant, hozta a királylányos mesekönyvet és nem volt megállás. Beleült az ölébe, meséltetett magának és nem eresztette többet!