2011. január 30., vasárnap

Papilorama

A múlt hétvége óta erősen agyaltunk, hogyan is aktivizálhatnánk magunkat a többi hétvégén. Irány a google maps, keressünk a közelben érdekességeket.
A választásunk egy Papiliorama nevű helyre esett. A leírás szerint pillangók ezrei, valamint nappali és éjszakai őserdei állatok varjak itt az embert. Legtöbbjük szabadon. Hat lássuk.

Nincs közel, de azért kocsival alig több mint egy óra, ez belefér. Bementünk, megsültünk. A klíma is őserdei volt, hat hajra tovább! Először a pillangóházba mentünk, és nem csalódtunk. Tényleg pillangók ezrei, a baboktól a kifejlett példányokig, az apróktól az óriásokig. Volt minden szín, méret, gyorsaság. A szivárvány színének millió sokaságában. Es persze Luca mindet el akarta kapni.. :)

Bàbozodunk
 
Itatàs

Ooorias (csak két és félszer akkora mint a fejem...)

Én bementem a veszélyes állatok részlegébe is, de csak pár nyeszlett skorpió és madarpok vigyorgott rám :)

Aztán tovább, benéztem az éjszakai trópusi állatok termébe, de Erikàék nem akartak jönni, így vissza... mentem volna, de a bejárat csak egyiranyu közlekedesre alkalmas. Hat át az egészen. Tatuk, baglyok, lajhàrok és mindenfele ismeretlen állatok vártak bent, de a meglepetés kesöbb jött. Pontosan akkor amikor rajöttem, hogy a denevérek is szabadon vannak. Nna ez a kiakasztó tény kicsit tempósabb haladásra késztetett, de így is jó 8-10 perc volt mire átrohantam a kijárathoz.

Vegül irány a trópusi kert. Ez ismét magával ragadó volt. Tukánok és más érdekes madarak sokfelé. Bàr igazàndibol emlőst nem láttunk, de a kert a virágok szépségei elvarázsoltak minket és a Kiscsajt is. Nem tudom volt e az életében eddig barmikor is 2 óra amikor csöndben volt e koncentrált valamire  :)

A madár ami miatt hírbe hozták a Kacsacsőrű emlőst, a flamingóval...

Szóval ide meg hamarosan visszajövünk. Szerencsére éves bérletet vettünk! :)

2011. január 23., vasárnap

2011.01.22-23.

Vegre egy nem otthon punnyados hetvege.

Szombaton elvittük Kiscsajt egy ugynevezett ringato foglalkozasra. Hat nagyon tetszett Neki. Mondokazas, erdekesebbnel erdekesebb hangszerek, mint hegedü es furulya (semmi zenetabor). Kedves ringatos "nenik" (akik ha ezt elolvasnak fejbe is vernenek a nenizesert). Szoval tokeletes volt. Estere Luca ugy el is faradt, hogy nem volt nehez dolgunk az altatassal.
Vasarnap aztan Zürichbe latogattunk az ottani ismerosokhoz. Illetve inkabb mostmar mondhatjuk Baratokhoz. Na itt Lucanak ismet a kanaan volt. Kipakkolhatta a konyhaszekrenyeket, felfedezhetett mindent (persze ennek masnap meg volt a bojtje otthon). Kaptunk bringakat is kolcson, hogy tavasszal nyaron hasznalhatjuk. Ezert meg meg nem is tudom mennyire lehetek halas! Luca pedig kapott egy nagy macit, akivel azota is nagy a szerelem :D

Vegre egy nem otthon punnyados hetvege.

2010. december 31., péntek

Hazaut

Voltunk otthon Budapesten, ahonnan néha hazalátogattunk Monorierdőre, aztán most hazamegyünk Bázelba...

"mindenhol otthon szépnek szép, de tágas nekem a mindenség"
(Kovacs Akos)

Nna ez az út 11 óráig tartott, pedig több hosszabb megallot is tartottunk, hogy KisPötty kicsit sétálhasson... Azért minket igazolt az út!

2010. december 29., szerda

2010 karacsonya

Az otthonletrol irhatnek sokat. Igazandibol jo volt, csak rohangaszos. Bevasarlasok (svajci dragasag miatt amit lehet otthon), Monorierdei, Halasztelki latogatasok. Vegre par ev utan egy kis buli (volt Wigvan, Dance koncert) es ez igencsak hianyzott mar. Aztan mintha ott se lettunk volna, par nap es indulhattunk is vissza... hogy miert is ilyen kapkodva? Nos meg egyszer nem akartam olyan utat mint idefele. Igy allandoan az idojarasi portalokon logtunk, neztuk mikor, milyen ido lesz. Aztan kivalasztottuk Dec. 30-at mivel sem akkorra, sem elotte levo napokra nem jelzett havazast, sem kemeny fagyot.


Irany vissza!

2010. december 18., szombat

wàhàhàhàhààààààààà

Tegnap hazajottunk Magyarorszagra.
Az ut? Hihhetetlen, fenomenalis, durva... jellemezhetetlen.

Szoval kezdjuk ott hogy ez a tavolsag (korabban Basel, es Karlsruhe eseteben is) 9-10 ora volt. Ez most tobb mint 19-oraig tartott.
Reggel 8 utan indultunk. A svajci reszen nem volt kifejezett gond, bar az utak hokasasak, sikosak voltak. Aztan az osztrakoknal elkavart a GPS (mar eddig is tobbszor ki akartam vagni az ablakon), de vegul ratertunk a nemet autopalyara. Ott aztan katasztrofa es kaosz. Kamionok alltak porgo kerekekkel, lengedezo rakomannyal a szelso savban, kesobb pedig rendorok zartak le a kulso savot, mivel egy kamion neki ment a szalagkorlatnak... de a leallo savban allt, nem ertem miert kellett ehhez mind a ket, immaron jol mukodo savot lezarni.

Münchenbe pont a csucsforgalomba ertunk, igy a varoson at megint csak tyúklépesben mentünk... ekkor mar sejtettem (hogy bekaemberekkel fogok talalkozni) hogynem lesz mar vilagos mire hazaerunk.
Aztan München utan felszabadult az ut. Csak ugy szaguldott kicsi Alto, a havazastol, es a bordas uttol sem zavartatva. Bar Linz kornyeken nekem fordult meg a fejemben, hogy feladom, Erika tartotta bennem a lelket es vegul mar el is ertuk a becsi elkerulot. Es akkor itt megint agydurranas: Hokotrok torlaszoltak el az utat. Elozni nem szabad, de nem is lehetett volna, ugy mentek tolodva, 10-15 km/h sebesseggel.

Hogy legalabb az ut jobb lett utanuk? Nem. Kozvetlen utanuk meg jeges volt, mivel addigra a so meg nem fejtette ki aldasos hatasat. Aztan mikor lehúzódtak láttuk meg a következő hátulütőt. Mivel azon a pályaszakaszon mar órák óta nem jart senki, vastagon allt a ho (koszi meg egyszer osztrak hokotros baratainknak). Na mindegy, elindultunk, GPS szerint pedig nincs autopalya kapcsolat Ausztria es Magyarorszag kozott, igy percenkent rikitozott hogy azonnal menjek le a palyarol a kovetkezo lehajtonal. Talan jobb is lett volna, miver egyszercsak elokerult ket... igen hokotro! Akik a hatarig vezettek minket. Mivel Otthon amúgy sem az utak minosegevel szoktunk kerkedni, plusz meg vastag horeteget is kapott egy ujabb alomszerü par kilometer vart ram. Aztan Tatabanyanal vegre tiszta, bar nedves, de homentes lett az ut es igen hajnal 3-korul megerkeztunk Budapestre!

Kösz!
(képek: automanager.hu)

2010. december 1., szerda

Szép uj lakas...

A régi, használhatatlan lakásból végre átköltöztünk a használható lakásba. Illetve egyszer biztos használható lesz...
A fürdő kicsi, meg Lucával ketten sem férünk el igazan, és a fala penészes. Internetszolgáltatás pedig nincs. Mivel a hirdetésben az állt hogy lehet internetet beköttetni, hat jeleztem a házinéninek, hogy ezt sürgősen szeretnénk. Sajna a válasza az volt, hogy lehet net, mobilnetbol azt választok amit akarok.


EEEEs igen, eldurrant az agyam!

Na mindegy vettünk olyat is, lemondtuk a másikat és ha nem is tökeletesen, de müködik azért. (Hozzaertok: ennek mennyire kellene stabilan mukodnie?)

Aztán jöttek a furdot peneszteleniteni. Mondjuk időre jöttek, gombaölös festékkel kifestettek gyakorlatilag a két oldalat a falnak, és ha mar ott voltak akkor a kornyezo falakat is. Aztán kitakarítottak... aztán egy óra múlva mentek. Magyarorszagi emlékeim alapján elsírtam magam....

Szóval lesz ez meg elhetobb is!

Ámen.