wàhàhàhàhààààààààà

Tegnap hazajottunk Magyarorszagra.
Az ut? Hihhetetlen, fenomenalis, durva... jellemezhetetlen.

Szoval kezdjuk ott hogy ez a tavolsag (korabban Basel, es Karlsruhe eseteben is) 9-10 ora volt. Ez most tobb mint 19-oraig tartott.
Reggel 8 utan indultunk. A svajci reszen nem volt kifejezett gond, bar az utak hokasasak, sikosak voltak. Aztan az osztrakoknal elkavart a GPS (mar eddig is tobbszor ki akartam vagni az ablakon), de vegul ratertunk a nemet autopalyara. Ott aztan katasztrofa es kaosz. Kamionok alltak porgo kerekekkel, lengedezo rakomannyal a szelso savban, kesobb pedig rendorok zartak le a kulso savot, mivel egy kamion neki ment a szalagkorlatnak... de a leallo savban allt, nem ertem miert kellett ehhez mind a ket, immaron jol mukodo savot lezarni.

Münchenbe pont a csucsforgalomba ertunk, igy a varoson at megint csak tyúklépesben mentünk... ekkor mar sejtettem (hogy bekaemberekkel fogok talalkozni) hogynem lesz mar vilagos mire hazaerunk.
Aztan München utan felszabadult az ut. Csak ugy szaguldott kicsi Alto, a havazastol, es a bordas uttol sem zavartatva. Bar Linz kornyeken nekem fordult meg a fejemben, hogy feladom, Erika tartotta bennem a lelket es vegul mar el is ertuk a becsi elkerulot. Es akkor itt megint agydurranas: Hokotrok torlaszoltak el az utat. Elozni nem szabad, de nem is lehetett volna, ugy mentek tolodva, 10-15 km/h sebesseggel.

Hogy legalabb az ut jobb lett utanuk? Nem. Kozvetlen utanuk meg jeges volt, mivel addigra a so meg nem fejtette ki aldasos hatasat. Aztan mikor lehúzódtak láttuk meg a következő hátulütőt. Mivel azon a pályaszakaszon mar órák óta nem jart senki, vastagon allt a ho (koszi meg egyszer osztrak hokotros baratainknak). Na mindegy, elindultunk, GPS szerint pedig nincs autopalya kapcsolat Ausztria es Magyarorszag kozott, igy percenkent rikitozott hogy azonnal menjek le a palyarol a kovetkezo lehajtonal. Talan jobb is lett volna, miver egyszercsak elokerult ket... igen hokotro! Akik a hatarig vezettek minket. Mivel Otthon amúgy sem az utak minosegevel szoktunk kerkedni, plusz meg vastag horeteget is kapott egy ujabb alomszerü par kilometer vart ram. Aztan Tatabanyanal vegre tiszta, bar nedves, de homentes lett az ut es igen hajnal 3-korul megerkeztunk Budapestre!

Kösz!

(képek: automanager.hu)