2014. április 28., hétfő

Letzenbuerg

Ha már előző este túl voltunk egy jó kis kultúrális programon (Tankcsapda vonóshármas, vagy mi), így elmentünk körülnézni Luxemburg városában. Ez tényleg egy kis ékszerdoboz, tele mindenféle szépséggel, ráadásul itt legalább valóban lakik egy herceg, aki miatt még Lucának is érdemes volt körbetalpalnia a várost. Fontos küldetésünk is volt, Luca üveggyöngyeit meg kellett mutatni a nagyhercegnek.

Először is egy egész busznyi ázsiai túristával egyszerre jelentkeztünk ki a szállodából. Akkor még nem sejtettük (ahogy Pelikán elvtárs sem) hogy ezekkel az emberekkel meg kell majd küzdenünk minden fotóért. Az egész városban pont egy lépéssel előttünk jártak... De mindegy is, azért amit kellett megnéztük. Például a modern művészetek múzeumát ami a Thüngen erődhöz épített hiper-poszt-stb. modern épület. Kisse fura hatású, de azért szép.


És mivel modern művészet, hát itt van pár alkotás:

fejjel lefelé lógó ember... nehéz szavakat találni
no comment.
a mosógép mióta modern művészet?
Mellette a faépítmény impozáns...
 
ez is művészet:
egy betonkocka, a címe "Ajándék"

A város persze tele szép helyekkel, szobrokkal és viaduktokkal:

Luca és az oroszlány
 

világháborús emlékmű

 És persze mentünk megmutatni az üveggyöngyöket a hercegnek. Minden bizonnyal sikerült volna, de sajna a végén egy apróság keresztbe tett.  Persze állítólag egy jó apa mindent megold, de az UZI látványa elnyomta ezt a közhelyet.
ez a kötsög az oka, hogy Luca nem tudott a herceghez jutni

2014. április 27., vasárnap

CsankTabda

"Hosszú az út a szélén, azok a lányok állnak végig..."
Persze az út sem hosszú, meg lányok sem álltak (ezen az úton legalábbis, de erről inkább majd máskor) viszont ez volt itt nem messze Luxemburg városában:


És valóban nincs is ennél nagyobb poén mint Magyarországtól ezer km-re TCS koncertre menni, ráadásul egy igencsak történelmi városka apró kis klubbjába. Pláne gyerekkel... De a managerbácsi megnyugtatott mehetünk (ha a gyerek is akarja) legfeljebb keressük Őt a bejáratnál. Hát nem kellett, mindenki imádta Lucát, a buli alatt meg pláne, mivel végig pörögte majdnem az egész koncertet. Ment a haj rázás, ördögvilla, meg minden... Nagy sztár is lett, sokan fotózták videózták a pogózását.


Aztán egyszercsak leáll a koncert, a Fejes (a dobos) rohan ki a ház elé.... és vissza sem jött. Mint kiderült, a kórház irányába vette az utat mert valami vírus kapta el, így a dobtechnikusa vette át a helyét. Megjegyzem Luca tovább bírta mint Fejes :D
De a végén kiscsaj is kidőlt, mi meg végigélvezhettük a "dob szempontból (is) egyszerűbb" régi dalokat.

Majd valami videót is keresek, csak telefonnal elég szörnyű lett a hangminőség...

Vissza-vissza-vissza-vissza

2014. április 21., hétfő

Saar kanyar-loverseny

Saar kanyar: a legtöbbet mutogatott része a Saarvidéknek. Ez a jelképe.



vér... azaz famókus

A közelben Mount Clair vára. Szintény gyönyörű, bár mire odaértünk már nem sokan voltak a környéken. Mondjuk az is jelzésértékű lehetett hogy az odafelé sétálva csak szembeforgalommal találkoztunk és a vár felé senki sem ment?
De így sem lett volna rossz, ha: lett volna legalább egy rohadt hercegnő a várban! Mert Luca szerint így feleslegesen mentünk...
az ott lent egy nyúl... plüss-húsvéti
Másnap meg irány a lovi... lottó futam, van galopp meg fogat meg minden.

 
 Meg kalapok és más furcsaságok minden mennyiségben:


2014. április 13., vasárnap

tavaszünnep

Tavaszünnep volt Dudweilerben. Nem is lett volna gond, a jó kis dodzsem, meg elvarázsolt kastély... Meg egy polip szerű körhinta. Elég lassú volt, és Luca nagyon szeretett volna felülni, hát a jó apa felült vele.
Nos igen, lassú volt a körhinta amikor láttam, mert épp akkor állt meg, de menet közben... egyrészt járt fel és le, aztán jártak a polipkarok körbe-körbe, a karok végén meg négy ülés a tengelye körül forgott. Mindezt nagy sebességgel. Illetve nem, nem nagy, hanem hiperűrsebességgel!!!


Vicces volt, pláne, hogy Kiscsaj nagyon élvezte én meg a szememtől a se... alfelemig mindent összeszorítva markoltam a kapaszkodót, és igyekeztem nem rókázni. Meg persze két pillanatonként kérdezgettem Lucát, hogy minden rendben van-e, illetve élvezi-e... persze hogy kérdeztem, mivel csukva volt a szemem. Aztán elég hamar leállt, örültem is, míg be nem mondták, hogy senki ne szálljon ki, csak addig állunk meg míg kiszedik aki rosszul lett... nos utána már sajnáltam, hogy én nem szálltam ki. Persze én is jelezhettem volna hogy álljunk me... ha el mertem volna engedni a kapaszkodót.

Ezek után a dodzsem és a elvarázsolt kastély már uncsi volt...

2014. április 12., szombat