végre eljutottunk Zürichbe

Egy kellemes vasárnapi ebédre voltunk hivatalosak Erikáékhoz, amin persze Luca próbálta magához ragadni a főszerepet. Ebéd után megpróbált belemászni egy vödör vízbe, közben egy ásót szemelt ki legjobb játéknak... majd végül kiegyezett egy lavórral, és pár másik, nem éppen játéknak készült dologgal.

De idővel még így is el tudtunk indulni a bankfővárosba.
A pályaudvar közelében álltunk meg, és bár Zürich nem a legtisztább svájci város, és talán maga a pályaudvar sem a legszebb része Zürichnek, de azért messze nem volt a vasút környékén, a Budapesten oly szeretettel megszokott hányás és húgyszag. A szívem megszakadt, ezek hiánya miatt... eddig csak sejtettem, most már tudom: itt nem tudnak mulatni az emberek!
Mindegy is, maga a pályaudvar három (!!!) szintes, mindenhonnan vonatok tömege indul és érkezik, és olyan mennyiségű ember fordul meg ott, hogy az elképzelhetetlen.

Sétálgattunk a Limmaton át, a kis sétálóutcákban. Ahol aztán hirtelen tehénveszélyre lettünk figyelmesek:

Imre előkerítette Lenin lakhelyét is nekünk, s mindenki szemében könnycseppel, mormolva dúdolta: "Szövetségbe forrt, szabad köztársaságok: A Nagy Oroszország kovácsolta frigy..."

De hát nem időzhettünk többet a nagy ember korai lakhelyénél, főleg mivel kocsmákkal és prostikkal van a környék körülvéve, hát a gyertyagyújtás előtt leléptünk, nem vártuk meg míg besötétedik.

Irány a Grossmünster (rögvest Lenin után ez erős váltás...) igazán gyönyörű, és a kilátás is az egész városra. mint kiderült eredetileg a korai 800-as években épült... hát nem nem egy mai panel, az biztos. Sajnos itt is, mint a világ felkapott helyein rengeteg turista, így elég kevéssé éreztük az áhítatot a templomban.
Átmentünk a Frauen Kirchebe, ami már protestáns templom, de "szerencsénkre" csak a mai napon a látogatás szünetelt. Pedig itt az ablakok közül volt amelyiket Chagall festett, ezt mindenképpen meg akartuk nézni. így jártunk.

Leültünk a Zürichi tó partján egy kicsit, megnéztük a vízi rendőrség, orvhalászok elleni akcióját... na jó erős túlzás, csak szépen megkérték az ott horgászó srácokat, hogy ezt máshol folytassák.

Aztán még egy séta a tóparton, ahol rengeteg utcazenész szórakoztatott minket, akiket mint Imre mesélte ki akartak innen tiltani. Ez viszont közfelháborodást váltott, ki mivel ezek a "mutatványosok" hozzátartoznak a városképhez. Viszont addigra Kiscsaj már elfáradt és megéhezett (úgyhogy lenyúlta az anyja fagyiját).

Hazafelé a Svájci Nemzeti Bank előtt sétáltunk (sehol egy útfelbontás ahol bemászhattunk volna alul), és a világ egyik, ha nem a legdrágább utcáján.
Itt Luca, hozzáértő Nőként rögvest megtalálta a neki való aranyrögöt:

Megnéztük az órákat és ékszereket, de sajna az értékes darabokat hétvégére beveszik a kirakatból és vacak 10-15 millió forintért nem igazán találtam a fogamra/karomra való órát.

bunyóóóóóóó!

Na ma igazi durva bunyót láthattunk, amihez képest a Klicskó fivérek gyenge kezdő kis balettot mutatnak be hétről hétre!

Szokásos szombati bolhapiac, még egész értelmes dolgokat is találtunk, de nem emiatt lesz emlékezetes, hanem a következő kis sztori miatt:
Kis török hölgy odalép nagy török eladó standjához és a hatalmas tamtamdobot felborítja. Itt még gondoltam milyen kis szerencsétlen, majd amikor a stand egyik asztaláról lesöpörte az apró csecsebecséket már sejtettem, hogy ez kicsit több mint hirtelen egyensúly ingadozás. aztán nekiesett az eladó szemének (igazi kereskedő, biztos azt is el akarta adni), de ketten leszedték róla. Amikor az eladóbácsi felocsúdott, és rájött hogy szerencséjére nem jutott Jumurdzsák sorsára, nagy haragra gerjedt (már-már mesébe illő fogalmazás) és felvette a kesztyűt. Közben az asszonka kicsúszott az Őt csitítók keze közül és beborította a stand még álló részeit...
Olyan izgalmas volt, hogy szinte sajnáltam, hogy ekkorra (max 3 perc) ki is értek a rendőrök és mindenki elcsendesedett.

Titánok fa... pénisze

Van egy virág, amivel az élet nagyon kitolt. Neve Amorphophallus titanum – a név a görög amorphos (formátlan), phallos (penis) és titan (óriás) szavakból ered (wikipedia).

Hát kinyílt... a világ legnagyobb virága sok méter magas (kb 3) és nem szép... de legalább büdös, ritkán virágzik és akkor is csak rövid ideig. Itt Svájcban már 80 éve nem virágzott, hát valamikor mostanra időzítette, és ha itt vagyunk gondoltuk megnézhetnénk, úgyis itt van nem messze a botanikus kertben, ami legalább ingyenes... kivéve...

Pro: ritka virág

kontra: ronda, büdös, hosszú a sor, drága a belépő, nem lehet fotózni.

(kép forrása: 20min.ch)

ALTO a hős

Szegény ALTOnak végül ki kellett cserélni a felniit (felnieit, felnijeit... valahogy írjak ezt), a gumikat és az egész kuplungot... a vagyon amit otthagytam fájt, de legalább szépen és biztonságban visszaértünk.

Es kapott mindenféle szépet. Lemosva a legjobb mosóban, kitakarítva, új üléshuzatok. Megérdemelte :)

Budapest

Budapest úgy fest nincs túl jó hatással Kiscsaj egészségére. Decemberben is és most is szinte rögtön lebetegedett. Most ez két dolog miatt is rosszkor jött (a mellett hogy mikor is jöhetne jókor). Oltást kellett volna kapnia, de így nem nagyon lehet, és családi talákát is le kellett mondanunk. Szerencsére végül minden elhalaszthatónak bizonyult :)

Közben pár sráccal letámadtuk az Orfeusz... hát sör fogyott, a csodálatos Német és svájci klasszikusok (értsd David Hasselhof és DJ Bobo) szóltak, és ment a szokásos, elnyűhetetlen sztorizás... szokásos, elnyűhetetlen sztorikkal... de ez így a jó.

Voltunk Kiscsajjal, és egy egész kis csipetcsapattal, Halász Judit koncerten is, amit a végén már annyira élvezett, hogy a korlátra is felmászott. Apja lánya... lesz itt pár év múlva durva koncertezés.

Elfele menet még belebotlottunk Jutkanénibe (így egybe, ahogy az elő legendának dukál) aki egy képet adott nekünk!!! Biza!!!

Aztán persze megnéztük az Alma együttes koncertjét is, ezt is élvezte, de itt már az összekötő szövegek felnőtteknek szóltak... megjegyzem ez egyáltalán nem volt baj.

Voltunk sokat játszóterezni, mert egy nagyon jót találtunk. Luca le sem szállt a keresztapjáról (iiigen, és minket békén hagyott) :D

Es a családi találka: persze idő elromlott, de ez sem fogott ki rajtunk.
Luca mindenkiből megpróbált kicsit bolondot csinálni, néhányunkat beparancsolt az asztal alá, másokkal harangoztatott (mimm-mamm), volt akinek kivette a kezéből a játékot... Niki rajzolt nekünk nyihahát... úgyhogy jól sikerült, és akkor SzÚK! szeptemberben újra... :)

hazaút

Nna a hazaút igen csak érdekesnek ígérkezett, a folyamatosan leeresztő jobb hátsó kerekkel... de nekivágtunk. Persze még Svájcban teljesen kiment a gumiból minden élet. benzinkút - pumpa - tovább.
Münchenig nem volt nagy gond, de azért akadt egy két torlódás, gyakorlatilag megmagyarázhatatlan okból, mivel minden átmenet nélkül hirtelen mindig megindult a sor. Azért Altocska kapott friss levegőt és tovább.
Osztrákiában még kétszer belepumpáltunk és örömmel konstatáltuk hogy igen, végre itthon...

első élmény: pont csúcsforgalom előtt értünk Budapesthez, és hogy biztos ne legyen gond félreálltunk a jó nevű nemzeti kutunknál (az autópálya mellett)  hogy feltöltsük a kereket jó Magyar levegővel. Pumpa rácsatlakoztat, és: 2 bar, 1,5 bar, 1 bar, 0,5 bar...
De Hála Istennek van szivargyújtós pumpa, azzal röpke fél óra alatt fel is lett pumpálva a kerék... és el is jött a délutáni csúcsforgalom.

második élmény: hazaérés - parkolás - pakolás és "Há szép deli legény, egyedül nevelem 32 gyermekemet, szánnyon má meg egy kis pénzel"

Isten hozott itthon ecsém!!!